Mostanában sok álmom van. Szinte minden éjjel. Valamilyen formában mind arról szól, hogy tudok valamit, amit ébren nem. Tegnap éjjel ezt álmodtam:

A munkahelyemen voltam, afféle titkárnő, mindenes és jobbkéz. De valami 100 évvel korábbi intézetben. Magamból csak a lábaimat láttam, viszont azokat fodros hosszú szoknya fedte és fekete "boszorkánycipő". Följebb folytatódott a stílus, magasan zárt kabátka, feltűzött haj. Komoly arccal róttam a folyosókat, de ismertem az épület minden zegét-zugát. Nem féltem. Fontos embernek ismertek ezen a helyen. Okos, komoly felnőtt voltam. (Fogalmam sincs, de tényleg, hogy ez miként történhetett...) Befordultam a járványfolyosóra. Valamiért, vagy valaki elől menekültem. Vagy inkább rejtőzni szerettem volna. Egyszercsak feltűnt egy pince feliratú ajtó. Egy olyan ajtó, mit még sosem láttam. Ez valahogy mégsem volt különös. Az ajtóra simultam, ami abban a pillanatban megmozdult. Oldalra léptem, és benéztem. Sötét volt. A sötétben pedig egy fiatalember állt -mögötte szintén folyosó- és azt mondta, lépjek be. Hirtelen becsuktam inkább. Aztán később, egy nyugodt időszakban visszamentem. Újra. Akkor már nem bentről nyitották az ajtót, én léptem be. A fiatalember ugyanott állt, csak épp teljesen világos volt.  Végigvezetett a folyosón, egy szobába. Egy egészen egyszerű, tiszta gyerekszobába. Emeletes ágy a szoba közepén, mellette asztal és szék. A szembefalon szekrény, sok könyv, az ágyra merőleges falon ablak. Fel kellett mennem az ágyra. Merthogy, ha felmegyek, akkor valami érdekeset fogok látni. Semmi ellenérzésem nem volt, azonnal tudtam, hogy én oda felmegyek. Viszont két út volt felfelé. Az egyik az alsó ágyról vitt a létrára. Nekem ez nem tetszett, ezért inkább a szék-asztal-létra utat választottam. Simán feljutottam. Térdeltem az ágyon, aztán valamiképp villódzni kezdett körülöttem a levegő. Lenéztem és egész egyszerűen: láttam! Föntről minden más volt. Másképp láttam a szobát, a világot. Tudtam. Valami hihetetlent birtokoltam. Egy teljesen más látásmódot. Gyereknek éreztem magam, mégis bölcs voltam. És itt következett a legfurább rész. Láttam amint buszok indulnak el. Rajtuk pedig halak, madarak és majmok ülnek. Öööö.... halak és madarak? Ez aztán álom! Kemény... kíváncsi vagyok a legközelebbire. :)