meglepetések nagy napja

Szóval reggel már megint muszáj volt a beugranom a meki mosdójába. :) Utálok csak úgy bemenni valahova pisilni, ezért vettem egy reggelit. :) Aztán a Nyugati metrólejárónál egy 57-63 közötti nő állt és azt mondogatta, hogy ennivalóra, ennivalóra. Így aztán fogtam a kis reggelit és -ez volt az első meglepetés- odanyomtam a kezébe. Nagyon kedvesen megköszönte -ez a második- és ez igazán jólesett. :) És a metróban mindkét sarok szabadon volt, és ahova beálltam, oda jött egy néni és egész közel megkapaszkodott. A másik sarok tök üres volt, ezért gondoltam, hogy nem lehet véletlen, hogy épp abba a korlátba akar kapaszkodni, fogtam magam és átléptem a másik sarokba. Rám nézett és megköszönte. :) Na ennek a harmadik meglepő dolognak is nagyon örültem. :) 
Gondolataimban elmerülve így álltam a metrókocsiban, közben, meg, kb 3 pali bámult. Fogalmam sincs vajon mi a francot bámulhatnak, mikor gyűrött a fejem, piszkos a hajam, 4 pulóver van rajtam és melegítő a bőrgatya alatt. (Gondoltom ezt bámulták. :) ) Az 5 megállóból már 4 lement, mikor ezzel a bamba fejjel oldalra nézek, át a következő kocsiba, és meglátom egy régi ismerősöm, amint jó feltünően bámul, a vajonmikorveszészre? tekintettel. :) Még jól ki is hajolt ültében, gondolta úgy gyorsabban észreveszem. :) Hónapok óta nem láttam. Kiszállt velem és a következő metróig beszéltünk kb.3 percet. :)
Napközben sok munka, a postán viszont senki nem állt előttem. Délután összefutottam annak a szépséges régi Suzukinak a gazdájával, aki 2 napja áll mellettünk a mélygarázsban. Szóba elegyedtem vele, megtudtam, hogy '86-os a motor és pontosan 2 napja vette. :) A sorban következő meglepetést É.P. okozta, ki úgy gondolta, itt az alkalom, hogy megvegyük azt a hátizsákot, amit kinézett. Hát... Derékszögben ültem hazáig. Ha jól bedőltem előre, akkor kb. 85fokban zártam a szöget. Szél tépte a bukómat, kapaszkodni alig tudtam. Főleg a gyorsítások okoztak nehézséget. Meg persze az is, hogy én viszont ennek ellenére ragaszkodam az eltervezett fotózáshoz. Oh! Kihagytam, hogy reggel az is meglepetést okozott, mikor rájöttem, hogy a fotómasinát elhoztam, az elemek viszont otthon töltik a napot. :) É.P. szerzett valahonnan 2 féligjó elemet. Ezzel viszont csak úgy lehetett képezni, hogy bekapcs, fotó, kikapcs. Különben lemerült. :) Tehát. Egyik kezemmel nem igazán biztosan, de azért markoltam amit elértem, másik kezemmel viszont a fényképező gépet kezeltem. Csodás fotók születtek. ;)
Vacsorakor meg úgy jártam, mint Remy a lecsóban. :) Elővettem a fetasajtot, mostam mellé ősz ízű szőlőt, pirítottam kenyeret. Először mindegyiket megízleltem külön-külön. Akkor voltak a cikornyás virágok. Fehér, piros, sárga. Aztán jöhetett együtt. És abban a pillanatban jött a tüzijáték. Fehépirossárga, pirosfehérsárga, sárgafehérpiros... alig tudtam abbahagyni. :)
A legnagyobb meglepetést az este további része hozta, de jól tudom, hogy a legizgalmasabb résznél kell abbahagyni. Tehát a banyazsúrt holnapra hagyom. Elöljáróban: megünnepeltük novemberi szülinapomat. Otóber hatodika alkalmából. :)

 

Szólj hozzá!