Végül csak odaértünk idén is. Ilyen melegben még egyik évben sem nézegettünk plakátokat. És az is új volt, hogy jöttek velünk a gyerekek. Tetszett nekik is, bár a gyerök már a felétől minden plakát előtti megállásnál elsírt egy sor meeeeenjüüünk-öt. Minden alkalommal bíztattam, hogy szaladjon egyet, míg mi megnézzük, de persze nem volt hozzá kedve ebben a melegben. Mindkét gyerek rajtam lógott, szinte végig. A kisasszony előadta magát megint. Bírom a csajszit, annak ellenére, hogy száz százalék nő.  Jókat tudok nevetni vele. Az egyik plakáton csak ennyi állt: 2840g 52cm egészséges. Külön kérdeztem a gyerököt, mindjárt tudta miről lehet szó. (Pedig ugye fiju.) Kérdezem aztán leánykámat is. Mondom ennyi gramm, annyi centi és egészséges. Erre ő: alma? :)

És persze van itt néhány kép...

 Na ezt az utolsót mindig levágja. Szóval a szöveg: Ti, nők, mártírok vagytok, de ezt hagggyuk mert feszkó lesz!

Ha egyszer lakásból kisházba költözhetnénk, akkor a kertben feltétlenül lenne:

bodza, vadrózsa, gránátalma

Aztán lehetne még: selyemakác, hárs, dió, cseresznye, meggy, és sokféle virág. Pistike és petúnia. És persze egy rózsalugas. Talán ennyi. :)

Vannak könyvek, melyekből sosem fogok felolvasni a gyerekeimnek. Nem azért, mert nincs rá szükségük, hogy elolvassák. Ezek fontos olvasmányok. Csak éppen nem tudom könnyek nélkül elolvasni egyiket sem. Ők meg nem szeretik, ha anya sír olvasás közben. :) Még nem értik, hogy ez nem az a sírás.  Ezért aztán kimarad a Kis herceg, A Pál utcai fiúk, A kékszemű, A kis gyufaárus lány, A fenyőfa, Csoszogi az öreg suszter, Kincskereső kisködmön, A kis hableány, A boldog herceg és a többi... Szeretném, ha ők is megismernék ezeket a történeteket. Csak ne nekem kelljen felolvasni. :) Hülye dolog ez az érzékenységizé.