Múlt éjszaka álmodtam és meg is jegyeztem a történetet, de a mai nap annyira eseménydús volt, hogy végül  csak elfelejtettem. Pedig nagyon kalandos és izgalmas álom volt. Titkos széffel és titkos kapcsolatokkal és titkos titkosságokkal, de persze én átláttam az egészet és úgy annyira egyszerű és tiszta volt minden...

Azokat a hajnali pillanatokat, amikor a világ összes kérdésére és problémájára majdnem tudom a választ és a megoldást, azokat nagyon szeretem.

Legújabb specialitásom a gumimuffin. Akarom mondani gumipasztilla. Sajnos nem érdemli a muffin elnevést, mert ez még a szenes változatnál is rosszabb. Arról egy pillantással meg lehetett állapítani, hogy ehetetlen. Ennél viszont csak akkor kezded sejteni mikor az állkapcsod kissé már zsibbad de állaga még az 528. rágás után is ugyanolyan. Ha hagynám megszáradni, akár dobócsillagként is használhatnám. De nem hagyom. Inkább csinálok belőle egy másik sütit (egy kétszersült muffint), még mielőtt kalapáccsal kellene széttörni. 

Ma egy picikét félrehallottam valamit. Ahelyett hogy: ülni akarsz a buszon? Azt hogy: dugni akarsz a buszon? 

Hátttttöööö... 

Én nemtudom mit csináltam, de az eredménye az, hogy a mosogatógépem portugálul beszél. Úgy veszem észre, portugálul viszonylag könnyű lehet beszélni, csak mindennek egy ó-t kell a végére biggyeszteni. :)

A második emeleti lakó postaládájába valaki félig begyömöszölt egy fehér sportzoknit. Nem szagoltam oda, szóval fogalmam sincs, hogy fenyegetés vagy ajándék...

A leánygyermek kívánságára vettünk francia manikűrhöz való lakkokat, és tegnap délután mielőtt elindult itthonról, meg is csináltam neki. Ahhoz képest, hogy sablont nem kaptunk hozzá, egész jól sikerült. Nekem is tetszik mások kezén, úgyhogy este én is kipróbáltam. Tényleg szép és szabályos, de azóta valahányszor meglátom a kezeimet az jut eszembe, hogy: na, valaki játszott a hibajavítóval...

Amúgy meg szerelmes vagyok az új serpenyőmbe. Állítólag vasból van. Jó nehéz és imádom! Lassan a levesen kívül mindent abban főzök...

Ha tizenéves leányod van, akkor vagy égnek áll minden egyes hajszálad (a tenyérbemászóan pimasz stílus miatt), vagy sírsz a röhögéstől (a folyamatos vihogás rettentően ragadós).

Csináltam padlizsánkrémet, majdnem pontosan a recept szerint. Egyetlen dolgon változtattam, nem három fokhagymagerezddel, hanem eggyel készítettem el. Aztán másnap vettem még (padlizsán hiányában) két szép nagy cukkinit és azt is beletettem. És akkor már majdnem rendesen ehető mértékben volt fokhagymás. 

Fél kettő óta szabadságon vagyok, és attól kezdve csak csupa jó dolgokat csinálok, egy egész héten keresztül! 

Juhéj