Ma ilyen volt nálunk a naplemente:

El vagyok maradva mint tavaly. Szeretném a nyári élményeimről megírt néhány fogalmazást feltenni ide. Csak annyi a bibi, hogy még egyik sincs megírva. Roppant hamar elrepült az idei nyár, talán jobb lenne, ha inkább a 2009-es őszi-téli élmények megírásával foglalkoznék.

Meg akarom szüntetni az egyik postafiókomat. Lusta vagyok levelet írni, inkább kivárom, hogy megszüntessék ha eljön az ideje. Vajon direkt pont 9 hónap a várakozási idő?

Elárulok valamit: másfél napnyi kalapviselés után az ember hiába veszi le délután fél5-kor a fejfedőt, este tízkor még mindig úgy érzi, mintha a fején lenne.

A svájci 100frankos úgy néz ki, hogy simán lehetne vele szórólapozni.

Tegnap este évzáró után leszállítottuk a gyerekeket anyósomékhoz nyaralásra. A röpke másfél órás út alatt természetesen rengeteg fontos dolog hangzott el, többek között ez a gyeröktől:

nem mindegy, hogy tanya a bakonyban, vagy banya a takonyban. Ezt még nem hallottam, de most jól megjegyeztem. 

Úgy alakult, hogy É.P.-nek ma dolga volt. Este viszont nekem is el kellett mennem egy órácskára. Komoly arccal azt kértem a gyerekektől, hogy mire visszaérek egyék meg a vacsorát és zuhanyozzanak le. Mikor pontosan egy órával később megérkeztem a házhoz, tök rendibendin viselkedtem. Nem használtam a kulcsom, hanem felcsöngettem. Így nyertek pár percet míg beléptem az ajtón. Hogy legyen idejük vacsizni meg zuhanyozni. :)

Egész biztos vagyok abban, hogy legközelebbi rémálmomban a gyerök mocskos fehér zokniját fogom sikálni. Az pár zokni maga Augiász istállója.

Örömmel közlöm, hogy a megdugtam+sógornőm után, a sógornőm+meztelen összeállítással is megtalálható vagyok.

Arra a rendkívül érdekes dologra jöttem rá, hogy ha egyetlen billentyűvel odébb csúszik az ember jobbkeze, a Monorból mindjárt Nibir lesz. :)