Kellemes ébresztés, jó reggeli, munka, várt levél érkezése, ebédidőben egy váratlan meghívás sütizésre farmer+pulcsi+nemvoltkedvemhajatmosni szakadtan, fejmosás után összebújva megmagyarázni a gyereknek, filmnézés, forró fürdő, na meg néhány szomorú zene.

Tudom, hogy nem szabadna még gondolnom sem rá. Tudom, hogy legjobb volna elfelejtenem. Tudom, hogy egészségesebb volna, ha nem élnék vele. Biztosan fogynék, ha hirtelen eltünne. Napok telnek el nélküle s könnyedén megbirkózom a hiányával. Aztán eljön az a reggel és én már arra ébredek, hogy ez az a nap, mikor mindent szabad. Ha észnél lennék, legalább ebédig várnék, de nem. Nekem kell már reggel! Annyi lehetőség lenne, nekem mégis mindig ugyanaz kell. Alig várom, hogy ott legyen előttem. Sietek, hogy minél előbb hozzájussak és ahogy meglátom, végem. Ízlelgetem és arra gondolok, hogy veszíthetem el a fejem minden alkalommal már a látványtól...

Imádom a szénhidrát napot!

Mégis van egy fontos dolog, amit kifelejtettem a tegnapi bejegyzésből. Ezennel bejelentem, hogy fogyókúrába kezdtem. Nemnem, ez nem az mint a legutóbb, akkor csak úgy döntöttem, hogy fogyókúráznom kellene, most meg keményen nekiálltam. Naaaggyon keményen. Fogyókúra ezerrel, tehát az édesség az én ellenségem, az ördögtől való kísértés. Harcolok is ellene derekasan. Pusztítom, ahol csak találok belőle. Hétfőn kezdtem. Tehát hétfőn jól megettem az összes maradék mócártkúgelt amit É.P. hozott nekem. Ha az ember zsírirtásba fog, vigyázni kell még a kajákkal is, így aztán tegnap gyros volt vacsorára, sültkrumplival és salátával, ma meg pizzát sütök. Énféle paradicsomos-mogyorós-húsos és szalámis változatban. Este megyek zsúrozni. (Muszáj elmennem. Annyira régen láttam már a llányokat! Olyan jó lesz!) Házizsúr lesz, tehát ott is kiváló alkalom nyílik majd a különféle rágcsák és sütikék közötti tizedelésre. Fő, hogy a fogyókúra menjen!

Eh, kicsit el vagyok kenődve, aljas zsír, undok háj! Utálom gyűjteni.