Még sosem voltam terheléses vércukor vizsgálaton.

Lehet, hogy kellene... 

 Még sosem adtam fel postán az utcán talált elhagyott csekkszelvényeket a gazdájuknak. 

(Majd holnap)

 Még sosem jártam kalandparkban.

Láb-szépségverseny

Kb. 20 éve valaki benevezett egyre a tudtom nélkül. Mai napig fogalmam sincs ki lehetett az. 

 Chippendale. De nem a bútor.

Múlt péntekig még leírhattam volna, hogy sosem volt műkörmöm. Hivatalosan még most is leírhatnám, de szerintem ez akkor is az. Gyakorlatilag annyi a különbség, hogy amit viselek kevésbé vastag, és nem nyúlik túl a saját körmeimen. Hogy miért? Nem is tudom. Csak ki akartam próbálni, talán pont azért, mert még sosem volt. Csábított, hogy hetekig lehet szép anélkül, hogy hozzá kellene nyúlnom. Csillog, de mégsem túl feltűnő. Készítés közben azt a tanácsot kaptam, hogy minél tovább megmaradjon újszerűnek, a házmunkát végezzem kesztyűben. Igyekeztem így is tenni.

Nem lesz több műköröm-szerűség. Ezt a hétvégi pusztításom alapján bizton állíthatom. Az eredmény: egy talpaspohár, két magas vizes (az egyik kb. százezer kisebbnél is apróbb szilánkkal borította az egész konyhát), egy bögre, egy kistányér, és ráadásul úgy néztem ki, mint rf*Dexter mamája. 

rf: rajzfilm

 Még egyszer sem volt a lábamon valódi balettcipő. Sőt! Nem valódi sem volt. 

Csapatépítő bowling. 

(sőt, egyáltalán csapatépítő bármi)

 Igen, a múlt héten egy csomó dologból kimaradtam. Na nem sajnálom különösebben, de úgy döntöttem néhány sort érdemel az ügy. Akkor kezdem is. Ez ma jutott eszembe, mikor a busszal elhaladtunk azelőtt a  bolt előtt, ahonnan a menyasszonyi ruhámat kölcsönöztem. Minden nap kétszer megyek arra, de csak most döbbentem rá. 

Sosem voltam nyoszolyólány.