Boldog elképedéssel hallgatom amint a családom szombaton, a pénteki (kötelező) palacsintavacsora után csillogó szemekkel újságolja egymásnak, hogy: tudod mi lesz az ebéd? Pa-la-csin-ta! 

Nekem kérem már 20 perce a palacsintát kéne sütnöm, de nem megy, nincs kedvem, nemakarom, nemnemnem. Inkább itt ülök és beszélek magamnak. Csak az a gond, hogy ezek engem kinyúvasztanak, ha nem sütök palacsintát, mert már a múlt héten is sztrájkoltam, és ezért nagyon úgy néz ki, hogy muszáj mennem palacsintát sütni, de nem megy, nincs kedvem, nemakarom jajjj...

Nyiff-nyaff

Oké, befejeztem a hisztit. Megyek, megsütöm.

A leányka angolul beszél velem.

Aszongya: sorry for the százalékjelekért

:)

De így ám! 

És így is marad mostmár.