Háthiába, a téma örökzöld. (bocs, muszáj volt ezt leírnom)
Még mindig vacskamatis vagyok szegény virágaim bánatára, ennek ellenére szeretnek asszem. Meg igyekszem is nagyon. A szobanövények pillanatnyilag (igyekezet ide vagy oda) egy agyonöntözést próbálnak túlélni, úgy látom egész jó eredménnyel. Az erkélyen lakó virágaim szerencsések, nekik sokkal jobb dolguk van. Ugyan agyonsüti a nap reggel őket de például az eső is öntözi, nemcsak én. Néhány héttel ezelőtt pedig boldogan jöttem rá, hogy az a kis növényke amit hagytam nődögélni már a tél óta, amiről valahogy éreztem, hogy nem gaz, az bizony - a bő egy évvel ezelőtt elszórt egész csomagnyi magból kikelt - egyszem golgotavirág.
És mind között a legnagyobb büszkeségeim a paradicsomok. Jó volt a füles, hogy palántát kell venni. Mióta beültettem a két kis tövet a virágládába, nőnek mintha húznák őket. Legnagyobb örömömre két szép szem napról napra pirosabb. Lecsónak nem túl kiadós, desszernek viszont remek lesz.