Úgy  tűnik véletlenül élesítettem a befejezés nélküli bejegyzést. :) Abbamaradt akkor a dolog, mert először megpróbáltam lerajzolni azt az érthetetlen építményt amibe később felmásztam, aztán közben mindenki felébredt és elillant az álomhangulat. 

Szóval ott álltunk a lépcsők előtt. Kintről nézve fordított L alakot adott a lépcsősor és a kis folyosó, aminek vége egy nagy gyémántforma bumszliba torkollt. Mondtam a fiúknak, hogy maradjanak csak itt, én vagyok a legkisebb, majd megnézem mi a helyzet. Meglepően sok lépcső után ráfordultam a folyosóra, aminek végén egy kis termet láttam. Oda kellett elmennem, hogy megtudjam mi a helyzet. Épp senki nem volt fent, talán mert a szél miatt a kinyúló rész egyfolytában mozgott és mormogott. Még jó, hogy kétoldalt végig lehetett kapaszkodni. Ahogy haladtam (inkább araszoltam) előre a szobácskához, a széllökéseken kívül valami mást is éreztem. Egyre jobban lejtett a padló. Irtóra féltem, de valahogy tudtam, hogy nem lehet bajom. Természetesnek tűnt a folyosó lehajlása és rugalmasnak az épület. Beléptem a köralakú terembe és éreztem, hogy szinte földig süllyedünk. Egy pillanatra megállt bennem az ütő, de nemcsak a liftezés miatt. A látvány szédítő volt. Első pillantásra, körben az egész fal és mennyezet, mintha ablak lett volna. Ez volt a menetrend. Az egész szoba. Nem ablakok vettek körbe, hanem monitorok, amiken az összes járatot láttam. Illetve láttam volna, de sehol nem találtam egyetlen buszt sem. Szomorúan indultam hát visszafelé. Ahogy kiléptem a lépcsőre, semmi sem olyan volt, mint előtte. Hirtelen nagyon melegem lett a kabátban. Lassan ballagtam lefelé, húzkodtam le magamról a kabátot, sálat, de még a pulcsit is. Közben nézelődtem, ugyanis É.P. meg a gyerök sehol nem voltak. Gondoltam biztos a környéken lesznek, és milyen jó, hogy hamarosan láthatjuk a kisnőcit is. Csodálkozva mentem tovább miután leértem. Akkor már nyári melegben jártam, sütött a nap, lágy szellő lengedezett, minden zöld volt, virágok nyíltak... Mint egy meleg májusi napon. Valami parkba jutottam, ahol emberek üldögéltek plédeken, és piknikeztek, napoztak. Tudtam, hogy őket is ott találom. Csak sétáltam tovább, mindenki vidám volt és jó illatok szálltak, meg kellemes (bár ismeretlen) zene is szólt. Végül észrevettem hol vannak, elkanyarodtam arra és a zene szólt tovább...

És erre ébredtem. Nagyon jó hangulatban. A zene pedig egész addig a fejemben volt, míg a többiek fel nem ébredtek. Ilyen eddig még sosem történt velem. :)