Az automatánál egy arany körömcipőt viselő lány állt mögöttem. Valami drapp kabát és vastagszálú harisnya mellé vette fel, irtó furán hatott. Aztán alig léptem le a mozgólépcsőről, valaki hirtelen átkarolt. A szivem majd megállt, úgy megijedtem. Gyorsan kibújtam és visszafordulva megláttam egyik férfikollegámat. Állítólag nem akart megijeszteni. :) (Ugye milyen izgalmas? És még csak most érek a postához) Naésakkor a postán egész tömeg várakozott. Emberek csekkekkel a kezükben, vagy szatyrokkal a kezükben. Ülve, állva, fe... Nem, feküdni senkit nem láttam. Alighogy elhelyezkedtem az egyik széken, felkészülve a hosszú várakozásra, máris az én számom következett. Egy percet sem kellett várnom. Gyorsan beadtam a leveleket, meg az én sajátomat is, aztán menekültem kifelé, mielőtt a feldühödött tömeg ízekre szed. A szívem csak úgy kalapált, szinte még ki sem keveredett az előző sokkból és máris jött a következő. Mondhatom, kalandos kis út volt.

A nagy ijedtségre való tekintettel felkerestem a közeli kínai éttermet és onnan hoztam magamnak ebédet. Már kezdek kicsit magamhoz térni, remélem nem okoz rémálmokat a mai nap! :))