Anyukáméktól jöttem ki épp, és a ház előtt ott állt a legfölsőn lakó szomszéd 3 gyereke. A fiúval egykorúak vagyunk, még együtt mentünk beiratkozni a középiskolába. Most ott állt a lánytestvéreivel együtt. Külön-külön is irtó rég láttam őket, így hármasban meg vagy 20 éve. Szíven ütött a helyzet, de nagyon jó volt. Úgy sajnáltam, hogy nem tudok beszélgetni kicsit velük. Siettem haza. 

Annyira siettem, hogy nem is vártam a liftre. Kettesével szedtem a lépcsőfokokat, de az első emeleti fordulóba érve megtorpantam. Valaki egyszerűen odaszart. Nem lehet ezt szebben mondani. Fura, mert a lépcsőház teljes fala üveg. Nem értem én ezt. Nos, ez a helyzet (meg a szag) szintén szíven ütött. De ez nem volt jó. (Nem, nem mentem vissza feltakarítani, nem bírtam rávenni magam)