Azt bírom az életben, hogy mindig okoz meglepetéseket. :)

És szerintem ez így lesz a végéig.

Az előző bejegyzéshez annyit, hogy (seggnyalás nélkül mondom) mindig csodáltam azokat a nőket, akik a gyereknevelés mellett a lakást is rendbentartják, főznek és szeretgetik a férjüket. Netán dolgoznak is, és még adnak is magukra. Számomra ez egyszerűen kivitelezhetetlennek tűnik. Én már nem is próbálkozom (najó, igazából nem túl sokszor próbálkoztam, lusta vagyok). Amíg a gyerekek kicsik voltak, szinte állandó volt a kupleráj. Persze ma már könnyebb nekem is, mert a gyerekek megnőttek és jól tudják, hogy anyikájuk milyen. :)

Az, hogy mindezt miképpen lehet megcsinálni, nekem örök titok marad.

(Az meg aztán egyenesen hihetetlen, hogy vannak olyan nők is, akik társ nélkül is képesek minderre.)