Anyukámtól megint kaptunk cseresznyét. Muszáj volt belőle félszatyornyit megennem. Imádom! Múlt hétvégén is kaptunk. Jó korán ébredtem a nagy meleg miatt. Hevertem a kanapén és nekiálltam cseresznyézni. Közben eszembe jutott az a cseresznyeszár-bogozós jelenet a Twin Peaks-ben. Naná, hogy megpróbáltam. A jelenetben pár másodperc lehetett az egész. Nekem beletelt majdnem öt percbe, és közben úgy néztem ki, mint egy csámcsogó ló. :)  Egyébként kedvencem nyárelején a kert. De nem a kapálás. Én azt szeretem amikor kisétálok és mindenfélébe bele lehet kóstolgatni. És csodás az íze mindennek. Szeretem az epret, meggyet, salátaleveleket, hogy minden frissszagú. Második legjobb a zsenge borsót dézsmálni. (Az a borsó olyan édes! Az első borsóleves ceruzavékony zöldségekkel, csipetkével... hát az minden évben ünnep nálunk.) A legesleg pedig, felmászni a cseresznyefára, hogy cseresznyeszedés ürügyén degeszre egyem magam. Ahogy felértem, mindjárt kell két kettest keresni, hogy a füleimre akaszthassam. A fáról lehet nézelődni, közben szedem a kosárba/szatyorba, legszebbeket meg egyenesen a számba teszem. És mindig meglátok egy szebbet, aztán egy még szebbet, aztán egy olyat ami még az előzőnél is szebb...