Vasárnap hallottam egy beszélgetésfoszlányt. Négy nő ült az asztalnál, egyikük épp a gyerekéről mesélt. Hogy milyen édicuki és okosis, és mennyi esze van, mert amikor azt kérdezik tőle, hogy ki szeret téged a világon a legjobban, akkor már tudja, hogy mindig az, aki éppen kérdi. Nekem meg égnek állt a hajam. Ez ugyanolyan hülye játék, mint a kitszeretszjobban.  Jelentéktelen kis kázus lett volna, de néhány órával ezután kedvenc barátném, hétfő este pedig másik barátnőm mesélte, hogy anyukája jobban szereti az öccsét, mint őt. Ezt mindketten tényként közölték. Érzik és tudják is. Én meg nem így gondolom. Nekem is öcsém van, de sosem jutott eszembe, hogy anyukám őt jobban szeretné. Más kapcsolat van közöttük, tudom. Ez szerintem nem baj. Mások vagyunk, másképpen viszonyulunk egymáshoz. Anyukámmal való kapcsolatomat én is alakítottam... Ami mégis zavar, vajon a gyerekeim is így érzik-e? Néha biztosan