Tegnapelőtt őrületes sütiehetnék tört rám. Egész délelőtt az járt a fejemben, hogy milyen csodás lenne valami fincsi kis csokis sütike, jóféle csokikrémmel, puncsfagyival, pörkölt mandulával… esetleg diófagyival. Vagy málnafagyival. Vagy egyefene, lehet vaníliafagyi is. (idevele de azonnal) Szerencsére a szokásos napi tennivalókon kívül is akadt dolgom, öt percem sem akadt sütizésre. Végre kitölthettem a cafeteria táblázatot, talán talán lesz is belőle valami talán, aztán telefonáltam is sokat ezügyben. Többet nem tehetek a megvalósulásért, esetleg majd megpróbálok imádkozni. Szabiügyeket is egyeztettem, de a nap csúcspontja a villanyszerelés volt. Eredetileg egyszerű izzócserét óhajtottam végrehajtani, miután a többiek reggel említették, hogy a mosdóban és a zuhanyzóban is csak nagy sötétség van, hiába kapcsolgatnak. Becipeltem a létrát, felmásztam (természetesen magassarkú papucsban meg rövidke szoknyában, ahogy kell) és nem estem le. Viszont ahogy levettem a búrát, az izzó már repült is. Jó nagy hanggal robbant szét, a mosdó és a fal közé szorulva. Kicsúszott a számon egy általam ritkán használt szófordulat, mert egyik kolleganőm a létra mellett állt. Megijedtem, de szerencsére az üvegszilánkok nagy része a mosdókagyóba repült, ő nem kapott belőlük. A foglalat szűkítőjét (vagy izé, nem tudom mi az a kis fémbigyó, amit a kerámiamenetbe helyeztek) a törött izzóról szedtem le és mivel simán elfordult, vagyis inkább lötyögött, elég sokáig tartott, mire az új égőt be tudtam csavarni úgy, hogy ott is maradjon. A következőt már pillanatok alatt kicseréltem, és lefelé jövet csak majdnem estem. Hát... mit mondhatnék még, ügyes vagyok.

Ja, és tegnap reggel édesség gyanánt (jobb híján) kakaóscsigát reggeliztem.