Előjött az általános iskolai gondnoknéni. Tényleg néni volt, szerintem már nyugdíjasként dolgozott ott. Ő tartotta rendben a gazdasági ügyeket és ha így visszagondolok egy rigorózus, idősödő hölgy jelenik meg előttem.  Pedig olyan kis duci volt, kellemes arccal, kívülről jókedélyűnek is gondolhatta volna az ember. Ha nem morog mindig. Na és történt egyszer, hogy a fiúk mosdójában az egyik wc-től kifelé, barna kéznyomok borították a falat. Jól láthatóan valaki így próbálta letörölni a kezéről amit az ott hagyott kisgatyájával nem tudott maradéktalanul eltávolítani. Nagyon nagy balhé lett a dologból. A gondnoknéni patáliázott, persze senki nem mert a kis alsósok közül jelentkezni, hogy ő volt az, ezért minden kissrácot megnéztek, hogy van-e rajta gatyó. Nagyon sajnáltam már akkor is szegény kiskölyköt. Most meg még jobban. Aztán a szülei kifestették a helyiséget és minden ment tovább. A gondnoknénivel még volt egy-két eset, pl. mikor egyszer ment hazafelé és a hosszú folyosón battyogott, a gyerekek meg csak nézték, hogy a szoknyáját véletlenül felgyűrte a derekára és kilátszik alóla a kombiné. És senki nem mert neki szólni. Csak mielőtt kilépett volna az utcára. Aztán meg egyszer mikor Mitti éppen kiment a mosdóba, akkor ment be ellenőrizni a lánymosdót. Időnként megnézte az ajtókat meg, hogy a villany, víz rendben van-e. Odaért ahhoz a wc-hez, amiben Mitti tartózkodott éppen. Meg akarta nézni az ajtót, de nem nyílt. Gondolom neki nem jutott eszébe, hogy valaki lehet bent, aki bent volt annak meg nem jutott eszébe, hogy szóljon, csak mikor újra megpróbált benyitni, akkor kiabált ki, hogy: ne rángasd az ajtót te hülye tyúk. És aztán mikor kijött, a gondnoknéni ott várta. :)