Ma reggel láttam egy temetkezősfurgont az úton. Természetesen fekete volt. Ha egyszer majd -jó sokára- meghalok, nem akarom, hogy fekete temetkezősfurgonban vigyenek. Bár akkor már tökmindegy... De azért én akkor is azt szeretném, ha a gyerekeim csinálnának nekem egy szép színes dobozt, aztán eldönthetik, hogy hazaviszik a poraimat, vagy szétszórják, vagy fölviszik valamelyik hegy tetejére. És azt is szeretném, ha nem lenne szomorkodás meg sírás amikor búcsúztatnak. Inkább sok nevetés, meg a hülyeségeimre emlékezés. A fiam majd viccet mesél, vagy ilyesmi. És azt is nagyon szeretném, ha nem arra gondolnának akiket itthagytam, hogy milyen rossz most, hanem arra, hogy milyen jó volt együtt. Na.