Valahonnan kiírom magam, valami épp íródik, valamibe belekezdek de már az első pillanat előtt tudom mi lesz a vége. És ha mégis beleélem magam, csak akkor érdemes.

Nyilván régen sírtam, felhalmozódott a feszültség. Kár, hogy másképp nem jön ki belőlem. Kár, hogy nem másképp jön ki belőlem. Kár, hogy nem tud kijönni. Semmi baj, csaj nyünyörgök!

Van az a semminemleszmárolyan érzés. És hiába tudom, hogy lehet ugyanúgy jó, vagy talán jobb, nem lesz már ugyanolyan. Soha.