Mindent magam köré készítettem és kibontogattam. A halszósszal kezdtem meg azzal, hogy kapásból beszakítottam a kis húzókáját, így épp csak egy cseppnyi lyuk keletkezett a zárófedélen. Bevallom miután beleszagoltam, ezt nem is sajnáltam annyira. A kókusztej viszont igen derék találmány! Édes, selymes, kókuszos, hófehér és fincsi. (Olvastam, hogy lassan fel kell melegíteni forrásig, akkor nem lesz konzervíze. Lehet, legközelebb ki is próbálom. Most ízlett forralás nélkül is.) Aztán következett a limelevél. Csodálatos. Imádtam az első pillanatban, amint megéreztem az illatát. Már csak a zöld curry volt hátra. Közben üzembe helyeztem a tüzhely jobb hátsó rózsáját. Az olaj melegedett, a kis átlátszó tasakból meg valami nagyon érdekes illat kanyargott kifelé. Nem mondhatom rá, hogy hűdejó, de azt sem, hogy rossz lett volna. Volt benne valami érdekes, soha nem érzett furaság, étvágygerjesztő erős aroma, amitől összefutott a nyál a számban és alig vártam, hogy kész legyen az étel. Szerintem emiatt pakoltam bele a megadott max. mennyiséget. Pedig. :) De ne szaladjunk előre, még csak az illatát élveztem. Szépen sorra belekerültek a hozzávalók, kezdett pofásodni a dolog.

Kevertem kicsit, és a csirke gyönyörűen párolódott, a kókusztejes szaft besűrűsödött, a limelevéllel nem győztem betelni, kezdett összefőni és úgy véltem hamarosan elkészül a mű. Szerencsére nem bírtam kivárni, megkóstoltam. Ekkor két észrevételt tettem, röviddel egymás után. Elsőnek arra jöttem rá, hogy mindenből arányosan kevesebbet használtam, kivéve a cukrot. Rögtön ezután a zöld curry sora jutott eszembe a receptből, hogy: 2 kanállal már elég csípős... Ez a gyakorlatban úgy hangzott: mm... hhhíííííí! És úgy nézett ki, hogy széles mosoly után kapásból tűzokádó sárkány üzemmódba váltottam. Nem tudom elmondani mennyire meglepődtem! A cukorbőséget próbáltam aztán próbáltam ellensúlyozni kis limelével, egész jól bejött, de a csípős forróság az megmaradt, jó sokáig. Végül -édesség és csípősség ide vagy oda- több mint felét megettem. Csak úgy magában. A maradékot még megöntöztem limelével, aztán mikor harmadszor álltam fölötte, hogy épp csak egy falaton ellenőrizzem csöppet, tényleg olyan jó-e így, inkább dobozba csomagoltam és elraktam.