Remélem ropika meg üccsi van a gép mellé készítve, mert hosszú leszek és unalmas. Á, hülyeség a ropi és felesleges. Egyetlen kattintással is meg lehet oldani...  szóvaltehát.

Péntek13 az nagyon jó nap. Mindig valami jó történik. A legutóbbin pl. az, hogy reggel úgy döntöttem, itt a tavasz és én már nem vagyok hajlandó felvenni a télikabátot. Ennek megfelelően kicincáltam a bőrdzsekim a szekrényből. Már a buszmegállóban álltam, mikor a zsebében kotorászva találtam egy szép nagy egészséges diót, meg egy kutyaguminak való tasakot. Vagyis utoljára akkor volt rajtam, mikor apukám kórházban, anyukám meg nála volt és én sétáltattam a kutyát. A diónak megörültem, de aztán elfelejtettem, még most is ott hordom a zsebemben. Aztán a metrón láttam egy férfit cuki manófüllel. De tényleg, ezzel a két szememmel láttam a hegyes kis manófülét. Egy felnőtt férfi viselte. Barna hullámos hajat hordott hozzá, és valamiért igyekezett ráfésülni a füleire. Pedig nekem nagyon is tetszett az a manófül. Valószínűleg másoknak is tetszett volna. Alig bírtam nem odanézni és bámulni egész úton. Délután megnéztük a motorkiállítást. Láttunk szép motorokat meg igen hiányos öltözetű lányokat. Sajnálatos, hogy mégsem ez volt a nap eseménye. Éppen csak kiértünk a városból az M7-en, pötyörgött az eső, és sütött a nap. Az apró cseppek százszorosan verték vissza a napfényt, szinte semmit nem lehetett látni. Nagyon szép és veszélyes helyzet. A pálya fullon, hasítottunk szépen a sorban, mikor É.P. hirtelen teljes erejével benyomta a féket. Első pillanatban azon aggódtunk, hogy mennyire megyünk bele az előttünk álló kocsiba, második pillanatban már amiatt estünk kétségbe, hogy vajon a mögöttünk jövő beletol-e az előttünk álló kocsiba

É.P. kissé bekormányozta az autónkat, így a mögöttünk jövő befért mellénk. A segge egy vonalban állt a mi orrunkkal, szóval csúnya ütközés lehetett volna, ha nem kunkorodunk beljebb. Ugyanekkor, a mellettünk lévő (középső) sávból fékezés, ütközés, üvegcsörömpölés hangjait hallottuk. Ő nem kormányozta arrébb az autóját és a következő kocsi félig betolta mellénk. Közvetlen előttünk akibe nem mentünk bele, mellettünk koccanás, de szerencsére volt akkora a kettő közötti hely, hogy ki tudtunk kanyarodni és haladtunk tovább, most már szinte lépésben. Úgy 8-10 autónyival később, a belső sávban megláttunk két kocsit állni. Mindjárt meg is beszéltük, hogy akkor ezek miatt volt az a hirtelen lassítás, és ezek miatt koccantak a mellettünk lévő sávban. De mire idáig jutottunk a beszélgetésben, megint láttunk két kocsit a belső sávban. Elcsodálkoztunk és mindjárt meg is beszéltük, hogy akkor ezek miatt volt egy hirtelen lassítás, ami miatt az a kettő koccant, ami miatt volt előttünk a hirtelen lassítás.... és innentől azt mondtam, ilyen nincs. Mire ide értünk a beszélgetésben, megint láttunk két autót a belső sávban. Aztán pár méterrel később hármat és még hármat, és kissé távolabb a külső sávban kettőt, aztán megint kettőt. Ezek mind mind egymásba szaladtak. Fogalmam sincs, hogy ezek a koccanások egymástól függetlenül következtek-e be, ezen a rövid pályaszakaszon, vagy egyik hozta a másikat, de borzasztó volt, még így is, hogy csak viszonylag kisebb koccanások voltak. Bár a mellettünk lévőnek elszállt a szélvédője, és volt olyan kocsi, amelyiknek rendesen meg volt nyomva az egész hátsófele, sérültet nem láttunk. Hát ez volt a nap eseménye.