Láttuk Mohai Tamás szerzői estjét még ötödikén. Megmondom a zőszintét, nem vagyok nagy Faxni rajongó. Jó, hát egy-két szám van, amit meghallgatok (szeretem a rövidre nyírt, ápolt női körmöket) , de nem emiatt mentünk. Nekem ebben a sorrendben tetszett (legkevésbétől a legnikábbig): Faxni, Almási Enikő és a Zenekar, Háború, Muckshow, Török Ádám és a R.A.B.B., TOMISTARS. Utóbbi 3 egyformán tetszett. Ami még kimaradt pedig nagyon szeretem, az a KFT. Egy lemezt készítettek együtt, de szerintem az nagyon is jó lett. Valami újat adtak. Na mindegy, nem ez a lényeg, meg nem is az, hogy igazán jól éreztem magam a koncerten, hanem... Sokan voltak ott a városból. Ahogy beléptünk, az első ember akit megpillantottam, az életem első fiúja volt. :) Innen már szinte bámi történhetett volna, nekem jókedvem lett, annyira vicces volt, ahogy látványosan nem ismert meg. :) Nem, tényleg semmi gond nincs azzal, hogy igyekezett nem észrevenni, mindenfelé máshova feszülten figyelni, mikor a tekintetét kerestem. Végülis gyerekek voltunk, főleg én a 13 évemmel, az egész 2 hónap se volt és nem is mondtuk ki, hogy: járunk. És sosem kérdeztem meg, hogy miért lépett le szó nélkül, miért nem köszönt el legalább? Pedig régebben találkoztunk már és akkor még beszéltünk is egymással. Nem különösebben érdekelt mi volt akkor régen, én csak szimplán örültem neki, ha láttam, mert nekem jó élmény volt. Szóval nem kellett volna rosszul éreznie magát tőlem, én csak köszöntem volna. :) Persze lehet, hogy neki gáz, hogy sétáltunk kézenfogva, ölelgetett a sötét lépcsőházban, puszilgatta a nyakam, és egyszer elvitt moziba is, ahol a barátai is ott voltak. Mind 3-4 évvel idősebb volt nálam. Eszembe jutott, egy érdekes dolog. Azzal a lánnyal, aki ott volt a társaságban és szintén valakinek barátnője volt akkor, és gyakorlatilag ismeretlen, na vele sok-sok évvel később is váltottunk néhány szót, minden alkalommal, ha összefutottunk a városban. :) Emiatt arra a megállapításra jutottam, hogy valószínűleg, kellemetlen epizód vagyok a srác életében. Ha az egész nem számítana semmit, akkor biztosan megismert volna. Pedig hú de iszonyú régen volt! :)