A megbocsátásról akartam írni. Arról, hogy mennyire fontos. Mert szerintem az. De nem arról van itt szó, mikor azt mondom, oké nem haragszom. Nem. Arra az őszinte igazira gondolok, ami a szívből jön. Aki nem tud megbocsátani, az magának okoz leginkább gondokat. Elveszi magától a boldog nyugodt élet esélyét. Ez elég nyálasan meg álkomolyan hangzik, de éppenséggel pont így gondolom. Jó, hát most lehet mesélni szörnyűségeket megkérdezve, hogy megbocsátanék-e. Fölösleges, mert nem tudom. Amit tudok, bármilyen jó is az életem, bármilyen kevés rossz történt velem (és kinek mi a rossz?) az én kis világom összedőlt minden esetben ha komolyan bántottak, de nem haragszom már senkire. Végül megbocsátok. Így jobb nekem. Persze nem megy azonnal de végül mindig sikerül.Tudom, hogy ez így jó.