Évek óta nem kaptam lábamra éppen jó csizmát. Hétvégén, csak úgy -mert éppen arra jártam- körülnéztem. Gyakran körülnézek cipőboltokban, mert nem akkor veszek cipőt mikor én akarok, hanem akkor, mikor találok. Tehát nézegettem a dobozokból rakott oszlopokat. 37 37 38 40 38 39 40 38 36 37 37 36 39 39 40 41 38 41 és akkor teljesen váratlanul megpillantottam. Nem hittem a szememnek. Fehér női csizma, méghozzá 35-ös! Ezen a télen az első igazi női a méretemben. Igaz kicsit gagyi, meg hegyes az orra és világítani fog benne az alsó részem... de pont jó a lábamra!  :) Juhéj. Haza is vittem rögtön. És nem bántam meg! Különben mit vettem volna fel ezen a gyönyörű mai napon? A fehér csizma pont ilyenkorra való. Hogy vidámságot hozzon ebbe a szutykos szürkesébe. Aki csak meglátja (magamat is beleértve) mind aszongya: fehér csizma ilyenkor? noooormális?  és látom ahogy megnézik. És ez vicces. :)  Minden második lábon fekete cipő/csizma, a kabátok is zömmel sötét színűek. Február táján már nyomasztó a rengeteg szürke/fekete/sötétbarna. Ráadásul ez a piszkosfehér égbolt. Nekem kellenek a színek, a világosság! Fehér csizma. Ennél jobb csak az lenne, ha valami csoda folytán találnék egy pirosat. :)