Ja igen, jön az évvége. Ilyenkor talán jellemzőbb, hogy az ember visszagondol. Napokkal, hónapokkal, évekkel játszik gondolatban. Pörgeti az emlékképeket, érzések rohannak át néhány pillanat alatt a lelkén, aztán megállapodik újra a jelennél.

Reggel egyedül üldögéltem a konyhában, azon igyekeztem, hogy összeírjam mit akarok sütni-főzni. Előkészítettem É.P. nagymamájának lúdláb receptjét. Jónéhány év telt el azóta, hogy felírtam valami fecnire. Na ma reggel pont a fecni kezdett érdekelni. Jól összehajtott lap. Egyet hajtok és máris előttem az elszámolás, amit sajátkezűleg kanyarítottam oda akkoriban: 500 v.jegy, 300 m.jegy, 200 mappa 2 db, 2000 hobbibolt, 1600 Ikea, 240 kaja 4840,- Kinyitom teljesen és máris előttem van egy 2001-es Kreatív-Hobby blokk. Hmmm.... Alaposan megnéztem mit vettem. Be is ugrott az utolsó szalagig. Aztán már nem lehetett megállítani, jött minden. A legfontosabb az év eleji jó nagy szar, amit még én kavartam előző évben, aztán a ráébredés, hogy nem haragudhatok másokra, mert én döntöttem. Aztán, hogy otthon voltam egy kétévessel meg a naggyal, aki már három és félnél járt. :) Gondolataim nagy részét ők és É.P. töltötték ki, a többin osztozkodott mindenki más. Már jártam zsúrozni, nagyokat ittunk a csajokkal havonta egyszer és az öcsém ingét vettem fel néha, mert nem volt normális cuccom ami rám jött volna. Pénzünk semmi, se lakásunk, se bútorunk. Év vége felé a kerek szülinapom, az unalom kezdeti jelei...  De azért jó volt. :)   De az egész csak egy percig tartott. (a szülinapi évlistámat azóta sem fejeztem be, csak aznap érdekelt igazán) Emlékszem rá, és pontosan ott a helye. Az emlékeimben. Most ma van!

Tegnap Madonnát hallgattunk a kocsiban. Szeretem ezt a számot.