Sőt! Jó hétvége. A tegnapot túléltem. Meg a tegnapelőttöt is. Kicsit sokat foglalkoztam sajátmagammal. Hiba.  Estére aztán minden jó lett. Lett csokitorta, meg fincsi ajándék, és egy pofa csapolt, meggyes kriek. Tavasz óta nem szeretem a Leffe-t. Még lehet, hogy teszek egy próbát a barna változattal, de a világosra már rá se bírok nézni. Lehet valamit megváltoztattak benne, mert nem olyan az íze. Na mindegy, fő, hogy a meggyes kriek még mindig pompás! :) Csodálatos habcentik alatt, jéghideg rubintos keserédesség. Naaagyon! :)

Ma derekas munkát végeztem. Hajnalok hajnalán megjártam a boltot, hogy reggelit és ebédet tehessek kis családom tagjai elé. Főztem, mostam, úgy csináltam mintha háziasszony lennék. Délután meglátogattuk apukámat. Végre. Jól néz ki, és ennek nagyon nagyon örülök! Szegényt kikészíti az unalom. :) Olyan öregek voltak a többiek hozzá képest. Jó, tudom, nem az a lényeg, hogy ki, hogy néz ki. De mégis.

Még talán annyit, hogy próbálok felkészülni a holnapra. Már feltettem a szerencsehozó fülbevalóimat. Utoljára úgy két éve volt a fülemben, de most úgy éreztem muszáj. Berendelt a tantónéni a kicsi miatt. Jajjajj!!! Már most úgy érzem magam.