...akkor nevetek rajta, ahogy a kocsisor között motorral haladva látom: az emberek gyorsan behúzzák karjukat az autóba. Pedig nem lenne szükség rá, hogy behúzzák. Persze elhiszem hogy ez önkéntelen és esetleg tényleg megijednek, de vicces.

Végre vége a nyaralásnak. Újra itthon alszanak a kölykök. :) Ha nem saját tapasztalat lenne, biztos nem hinném el, de már megint nőttek! :) Épp az orromig érnek. Leánykám egyszál fürdőruciban érkezett haza, nem bíbelődött holmi ruhákkal. Arca valami cicafélét mintázott, csak éppen világoskék-rózsaszín kombinációban. Első szava: tésztába csavart virsli? Mármint, hogy az lesz-e vacsorára? A bevásárlás így elúszott, muszáj volt azonnal hazamenni. Persze még rögtön aznap este el kell mesélni az egész nyaralást, közben kb. ezer kérdést kell megválaszoltatni a munkától elcsigázott szülőkkel. Mindemellett természetesen állandó anyán- és apánlógás, ölelgetés a szokásos menetrend. Estére alig vártam már, hogy a meséléshez érjünk. A jójétpuszi is hosszúra nyúlt, úgy látszik mi is hiányoztunk nekik. :)

Az ünnepet pihenéssel töltjük. Vasárnap a hét közepén. Juhéj! :)