esküvős hétvége
Végre dörög! Talán mintha máris kisebb lenne a buksimban a nyomás. És akkor most a hétvégéről:
Szöszke esküvője egész hétvégénket meghatározta. Időnként jólesik az ünneplés/mulatság, főleg, ha ilyen szeretetreméltó emberek fontos napja az ok.
Igaz, nem keltünk korán de ehhez képest is jól megcsúsztunk szombaton. Az egész délelőttöm elment rá, hogy találjak egy azaz 1 darab fekete melltartót. Utálok úgy vásárolni, hogy szorít az idő. Pláne ilyen időigényes dolgot. Volt választék, úgyhogy kb. tucatnyit felpróbáltam, mire találtam egy megfelelőt. Ehhez képest utána kitalálni mit vásároljak az ebédhez, és azt elkészíteni, semmiség volt.
Kettő óra múlt mikor leültünk ebédelni. (13:40-kor álltam neki a kaját csinálni :) ) Szerencsére a késői reggeli mellett hivatkozhattam arra is, hogy még sokára lesz vacsora. :) A kávét csak bedobtuk - húztam is a számat, hogy miért kell úgy sietni - aztán máris muszáj volt készülődni. Valahogy sosem elég az idő. Pedig nem kellett eldönteni, hogy ki miben jön, vasalnivaló is csak a gyerök inge volt. De ugye a kivételes alkalom miatti halvány körömlakkozás és frizurakészítés a kisnőcinek, valamint a mégis melyik cipő legyen és "tényleg jól áll ez a ruha? ne inkább a másikat?", (egyszóval nőkészítés) közben repül az idő. É.P. ezalatt ugyanúgy megjárta a fürdőszobát, felöltözött, utána megtankolta a járgányt, elment borítékot és üdvözlőlapot vásárolni, a maradék időben meg minket sürgetett. :)
Még sosem vettem részt szabadtéri esküvőn. Most mindjárt láthattam előnyét és hátrányát is. Gyönyörű, bár szeles időben érkeztünk a tóparti étteremhez. Szépen nyírt pázsiton állították fel a virágdíszes kaput, vele szemben kis mesterséges tó természetesen hófehér tavirózsákkal. Míg a napon aszalódva azon töprengtem, vajon miért nem raktak ki a vendégek részére napernyőket, hirtelen fölénk került egy jókora felhő és a nappal együtt eltűnt a meleg is. A szertartás alatt végig lúdbőrös voltam és nem a meghatódottság miatt. Az anyakönyvvezető mikrofonba beszélt, őt többszáz méterrel arrébb is kiválóan lehetett hallani. A főszereplők nem jutottak ilyen lehetőséghez, így csak a pezsgőzésből sejtettem, hogy igent mondtak. Szerintem az egész násznép alig várta, hogy valami melegebb helyre kerüljön. :) Szerencsére nem húzták soká a dolgot, és persze mire elkezdtük a bevonulást, a napocska újra kisütött. A menyasszony igazán szépre sikeredett ezen a jeles napon. Általában minden menyasszony szép. Legalábbis ezt mondják. De én láttam már csúnyát is. Igaz, hogy csak egyet, de láttam. Biztosan nem szerelemből ment férjhez...
A vacsora előtt volt egy tányértörés és seprés, meg vagy félóra tengés-lengés, de aztán beindultak az események, és szinte csak kapkodtuk a fejünket.
Innen folytatom, és még addig is két sötét kép:
Szólj hozzá!
