2008-05-14 11:44 szerda

Kolleganőm mutatja a lefűzött anyagot, amiből a pótvizsgára készül. Az összes helyen a "szokásos eszköztár" helyett, "szopásos eszköztár" van írva.

2008-05-14 19:20 szerda

 Rovarirtás. Teleprickeli a lakást, - kb 3 perc, de lehet, hogy csak 2 - és aszongya: 960. Adom a kétezrest. Visszaad egy ezrest és aszongya: köszi. 

Tudom, hogy "helyes" pasi világító kék szemekkel, de egyrészt nem az esetem, másrészt meg várja már meg...

Hát... úgy leakadtam, hogy többet egy hangot nem tudtam hozzá szólni.

2008-05-15 13:25 csütörtök

Megvan a bodzavirág!  Ma szörpgyártás lesz!

Imádok este/éjjel, vagy hajnalban járni a városban. Szeretem a kisebb utcákat, ahol senki nem jár. Mondjuk teljesen más hangulata van a kettőnek. A nyári hajnalok a napsütéssel, friss illatokkal varázsolnak el. Ilyenkor még rá lehet nézni a napra és élvezni, hogy melegít. Az árnyékos helyeken pedig még érezni az éjszakát. És harmattól nedves a lábam ha a fűben megyek.  Éjszaka meg minden olyan más... még a virágillat is. A falak és az aszfalt sugározza a nappali meleget. A fű valahogy dúsabbnak tűnik, a bokrok néhol félelmetesek, és még az ismerős helyek is titokzatosak. Sosem tudhatjuk, hogy tényleg egyedül vagyunk-e?

Tegnap a gyerekektől hazafelé menet jutott ez eszembe. (Imádok így tavasztól gyalog hazajárni banyazsúrok után.) Már az út elején találtam bodzabokrot. Hirtelen megcsapott az illata. Furcsa illat a bodzáé. Néha teljesen hirtelen kellemetlenbe tud átcsapni. De ha a friss virágot szagolom, abban nekem mindig benne van az igazi nyáríz.  Sajnos ezen a bokron még nem nyíltak ki teljesen a virágok. Legalábbis ott még nem, ahol én is felértem. 

Pár lépéssel később mindent elborított az akácillat. Szeretem, ahogy mindent elfed. Még, ha kicsit erőteljes, túl édes is.  Hazáig ez váltakozott az éjszakai bokor/fű illattal. Tökjól lehet ilyenkor bandukolni és gondolkozni az életen. Teljesen zavartalanul.  Félúton még bodzát is találtam, leszedtem egy csomó szép nagy ernyőt. Nagyon jó kis este volt!

2008-05-15 13:39 csütörtök

Na azt meg majdnem elfeljtettem, hogy micsoda örömök értek reggel!

A buszhoz igyekeztem. Megláttam egy kismadarat a romkert melletti kőpárkányon. Mondom ez meg szegény, hogy fázik. Teljesen gömböcre borzolta a tollait. Aztán éppen ebben a pillanatban, a szegény kismadár pottyantott egy jókorát, elrendezte a tollait és tovaszállt.

A metróba lefelé a lépcsőn előttem ment egy lány. Jó magas. Derékig érő kabátka, térdnaci, fapapucs, mezítláb. Annyira csípőnadrág volt a gatyája, hogy kilátszott a vágás.   Aztán ahogy leértünk, akkor láttam, hogy nemcsak föntről nézve látszik ki. Ahogy simán ment, úgy is kilátszott.  Állandóan igazgatta. Valahogy se szexi, se szép nem volt. Igazán a dereka sem volt látványosan vékony, inkább olyan téglalap alakja volt hátulról. Pedig szép magas lány volt.

na, csak megcsinálta a bodzát... :)

2008-05-19 22:26 hétfő

Bodzaital készítés (ahogy én csinálom).

Megdörzsölte az orrát, és nevetett rajta, hogy "biztos bosszús lesz".  Egy jó tucat szép, kéttenyérnyi bodzaernyőt halmozott a mosogatóba. A bodzavirág nagyon szép. (Minden egyes ernyőn sok-sok kicsi csillag ül. És minden egyes csillag tökéletes. A legfinomabb akkor lesz, ha még a sárga virágporlabdacsok is gazdagon borítják.) A leöblítés alatt nyugtázta, hogy egy apró zöld pók is hazakerült a virággal. Ablakot nyitott és megpróbálta kitessékelni. Sajnos ez a pók számára komoly traumát okozott, s meggondolatlanul elkezdett harcolni a semmivel és futkosni. Egy apró sikkantás némi erőteljes rábeszélés és kisebb szívroham után a pók egy kiskanálon csücsült, majd végül kiszabadult.

A bodzát a legnagyobb lábas aljába helyezte, aztán felöntötte vízzel. Elővett egy kiló cukrot. Felét kislábasba, felét a nagyba töltötte. A cukrot karamellizálni kell. Vagy legalábbis addig melegíteni, míg csodás, barnán átlátszó sűrű folyam nem lesz belőle. Az illata is... hmmm.  Addig meglocsolta a virágokat. A kölöknél megint kihalasztott egyet. Igaz, hogy egy korallvirág ami már úgy lett szaporítva és még csak alig 4-5 cm. Dehát szegény mit tehet ő az egészről? Kivételesen nem szomjan halt, hanem megfulladt. A kála, amit a banánfa helyére szánt, rögtön az első napokban elvesztette 2 virágát, de csodák csodájára a harmadik virág gyönyörűen fejlődik. Pont mint a banánfa. Az csak iszik, csak iszik és nő, mintha húznák.

Eddigre a cukor éppen jó. Szépen fortyog magában és egész hosszú szálakat lehet húzni belőle a fakanállal. Felkészült a mutatványra aztán elkezdte a forróságot belecsorgatni a hideg vízbe. (Ezt a részét mindig nagyon élvezi.) A fakanállal arrébbtolta a virágokat, és figyelte amint a sistergő cukor barnán csorog az edényből. Amilyen lassan ereszkedett bele, olyan gyorsan törtek ki belőle a legkülönfélébb formák. Nagy sziklák, korallzátonyok, aztán sok apró, finom korallkarocska, különleges fák és virágok sora. A legjobb része a dolognak! Gondolta közben.  Miután kiürült a lábaska, felengedte vízzel, jól átöblítette, hogy a karamellből minél kevesebb vesszen kárba s ezzel töltötte fel a bodzás edényt. Aztán már csak egy hűvös helyre kell tenni, nehogy megbuggyanjon. Hát... ezt talán jobban is lehetett volna csinálni.

A következő 20 percet a ragcsos lé feltakarításával töltötte. közben 23x mondta el, hogy ő, többet bodzát soha!

Aztán lemosta a bodzaernyőket, - örült egy sort, hogy nincs rajtuk pók - és szépen a legnagyobb lábas aljára halmozta. Elővett még egy kiló cukrot...

De most, most tényleg minden tökéletesen kész. így aztán, mint aki jól végezte dolgát bevonult a szobába.

Félóra netezés után szeme a vitorlavirágra tévedt és rájött, hogy elfelejtette megitatni. Az pedig hamar lekókad, szóval irány a konyha. Útközben eszébe jutott, hogy kikészíti a babát, amit már egyszer otthonfelejtett.

A konyhában még beugrott, hogy elfelejtett citrompótlót tenni a bodzaitalba.  Vigyorogra veregett hátba magát, hogy milyen jó, hogy most, és nem akkor, mikor már inni kell...

Way Out West dióhéjban 

2008-05-21 15:51 szerda

Végre! Eddig is szerettem, de ez a buli... naggggyon!

Már 11 után ott voltunk a Palace-ban mi, a szokásos hármasfogat (Nim és mi). Baromi hideg, nem elég, hogy póló+bőrkabátban majd megfagyok, egyszerűen látnom kell a hp-kat akik egyszál top+mini vagy rövidnaci szerelésben rakják magukat. És most nem elsősorban a kinézetükből rázott a hideg, hanem, hogy alig van rajtuk valami. Brrrrr!

De aztán végre megláttuk a "fiúkat".  Felvonultak a színpadra, helyet foglaltak a kis sleppjükkel, bemutattak nekik néhány nagyon fontos női személyt és kedélyes kvaterkázásba fogtak, gondolom mintegy hangulatkeltés gyanánt.  Az pedig az asztalon hagyott rengeteg pohárból ítélve sikerült is. De ez ugye nekem, mint közönségnek, csak jót ígért. N. meglátta, hogy JW. leugrik a föntől és elhúz. Azonnal cselekedett, mi meg követtük. Kért egy tollat az egyik pultoslánytól, és visszafele elkapta JW-t. Egyszerűen odaállt elé és kért egy autogrammot.  Persze közben mi is előkészítettünk egy jegyet. Mindegyiket aláírta, és még pár udvarias szóra is futotta tőle.  Teljesen korrekt volt. Sőt, talán mondhatom, hogy kedves. Legalábbis ahhoz képest, hogy három vadidegen veszi körbe vigyorogva és az egyik bemutatja a másik kettőt, mintha muszáj lenne. Mindezt pedig közvetlenül a buli előtt.

Aztán belekezdtek. És onnantól csak zene! Nemcsak profi volt, de a hangulata is magával ragadó! Amikor a zenét érzed is. Mikor nem kívül, vagy belül van, hanem körbevesz, átölel és lebegsz benne.  Nem tudok mit mondani ezen kívül. Egyszerűen tökéletesnek találtam!

A hangulat mindannyiunkban megmaradt. Hazaindulás előtt még lementünk a partra. Egy pillanatra éreztük az éjszakát és élveztük a látványt. N. lefotózott egy szép fát, ami alig fél méterrel a föld felett mélyen benyúlt a víz fölé. Láttuk már máskor is, de most még meg is ölelgettem.

Csodálatosan jó este volt!