az éjszakát 3 nap nyamvadás után, éppen teliholdkor. Oly magányos vagyok! Azonnal jöjjön ide valaki és dédelgessen, különben kénytelen leszek könnyáztatta szemekkel, rettenetes önsajnálatba merülve hajnalig ilyesmiket hallgatni.

Kolleganőm vett egy fekete hajpántra applikált hosszú, szőke műhajat. Behozta. Több se kellett, szép sorban mindannyian felpróbáltuk, hogy aztán együtt kacaghassunk és megjegyzésket tehessünk, hogy kinek állt jól. Vagy nem. Újra megállapítottam, hogy nem vagyok szőke. Most meg ott tartok, hogy de. Három egymást követő napon felejtettem itthon a kulcsot anyukámék lakásához. Pedig minden este megbeszéltem magammal, hogy ez milyen buta dolog, mert kulcs nélkül nemigen jutok be. Aztán másnap megint úgyjártam. :)

Azért talán mégis inkább a reménykeltőek között a helyem, mert határozottan fejlődtem. Első este anyukámék kapujából fordultam vissza. Másodszor a mi kapunkból, harmadszor már a liftben lefelé menet tudtam, így ki sem szálltam, csak mentem még egy kört. Mint a ringlispilen. :)

Általában sajnálom, hogy leszedjük, de most valahogy nem. Elmúltak az ünnepek. Vagy legalább a karácsony. Idén egy aranyszínű gömb és csúcsdísz halálozott el. Utóbbi, a díszek dobozában fellépő hirtelen helyszűke miatt roppant csendesen ketté, egész pontosan abban a pillanatban mikor végre sikerült az égősorokat betuszkolnom. Szóval az égősorok miatt volt. (dehülye szó ez az égősor...) A gömböcske meg egy kapitális baklövés áldozata lett. Annak idején, amikor a gyerekek még kicsik voltak, biztonsági okokból műanyag díszek is a készletbe keveredtek. (Egyébként én az üveggömböket meg figurákat szeretem) Levettem a szóban forgó gömböcskét, és eltűnődtem felette: vajon üvegből vagy műanyagból van? A férfiak persze segítettek. É.P. többször megkocogtatta, alaposan megnézte, majd megállapította, hogy műanyag. A gyerök szintén. Én meg nem tudom mi ütött belém, de úgy gondoltam ha műanyag, akkor pattog. Természetesen ezt ott helyben ki is próbáltam. Üveg volt.

kicsit szomorkás

Ha azt akarnám, hogy valóban rend és tisztaság legyen a lakásban, akkor álló nap csak azzal kellene foglalkoznom.

Nálunk egyébként két dolgot tudnak a többiek, de azt nagyon. Egyik, hogy nekem mi minden a feladatom, másik meg, hogy nekik mi nem.

Anyukám kötötte. Roppant vidám. Még kapok hozzá egy bojtos sapkát és akkor lesz tökéletes. De már most is, valahányszor felveszem az egyujjas kesztyűt, átváltozom valami bábfigurává, valami régesrégi bábfilmen. :)

A doktor még nem tudja pontosan, mi a bajom, valószínűleg egy kis vírust kaptam be a hétvégén. Egyelőre ágynyugalom, sokfolyadék, algopyrin, cévitamin. De! Ha esetleg csípne vizeléskor, vagy netán közbejönne egy vesegörcs, azonnal menjek vissza hozzá, vagy a kórházba. És figyeljem, nem véres-e a vizeletem. Még nem kristályosodott ki bennem, ezt pontosan, hogy fogom megoldani... ti. akkora profi vagyok, hogy úgy néz ki, minden szart letudok egy hét alatt erre a hónapra.

picsába Ugye milyen praktikus?

Csuda-jól vagyok!

Hű, de jól érzem magam!

Beteg vagyok. Nem jó, nem szeretem, nem akarom. Utálok elanyátlanodva lázaskodni, mert ilyenkor mindig sírhatnékom van. Pedig arra gondolok, hogy ha itthon maradok, biztosan lesz időm bejegyzést írni, meg új kedves blogot olvasni...

Kellene nekem valami csodaszer. Mindegy, hogy kevés vízzel kell bevenni (lehet keserű is, majd mézbe teszem), vagy a kívánt területen magamra kenni (és várakozni amíg tökéletesen felszívja a bőröm), esetleg felvenni (az már lényegtelen, hogy úgy simul mint egy második bőr, vagy olyan akár egy háti permetező), még  a párnám alá is hajlandó volnék éjszakára elhelyezni, csak legyen hatása. Olyan szerre van szükségem, amitől szuper-háziasszonnyá válok. Muszáj, mert különben szegény családom megtudja, hogy milyen, ha az élet nem fenékig tejföl.
Eddig még csak elkaristoltam valahogy... főzni csak akkor szoktam, ha kedvem volt. A takarítást nagyon szívesen átengedtem, vasalni pedig nem szoktam. Eddig. Mostantól ez másképp lesz. Minden napra vasalt ing és pólók, minden nap vásárolni kell majd, legalább féltucat tízórait készíteni, vacsorát főzni, kikérdezni a kölyköket, meghallgatni a napi meséjüket, leckét ellenőrizni. Tudom, tudom. Ezt minden átlagos nő megcsinálja, akár három gyerek mellett is. Csakhogy én nem vagyok olyan ügyes.
Hát, nekem is fel van adva.
 

Csütörtök. Akkor végre ráérek majd bejegyezni.