Alig mertem belépni ide. Por és pókháló mindenütt, tán még egy kis egérszar is a sarkokban....  Meg egy 4 hete félig megírt bejegyzés. Mindjárt folytatom, de előbb mentegetőzök egy sort. Mostanában az van, hogy nem köt le ha idejövök. Bekapcsolom a gépet, de már az jár a fejemben, hogy mi mást kellene csinálni. Gyorsan végiglájkolok egy oldalt, benézek szépen sorban minden fiókomba a szokott oldalakon, és közben arra gondolok, hogy most le kellene szedni a ruhákat, be kell nézni a naplókba, mosogatni is kéne, meg valami vacsit csinálni, egy csomó film vár megnézésre, a gyerekek mit is akartak, sütni is fogok és mindjárt csinálok egy jó forró fürdőt, vasalni is kell, mit vettünk az utolsó órán, mit fogok mindjárt olvasni, miből lehetne szép fellépőruhát csinálni, kellene szerezni egy varrógépet... Meg ilyenek. És akkor az van, hogy itt se vagyok meg ott se vagyok. És közben semmi nem csinálódik meg magától. Jellemző, hogy az egyszem idei bejegyzés is nyafogás... Inkább befejezem amit találtam.

Meglepő módon bejegyzek ide ma (28 nappal később) este. Nem a bólé miatt, már előbb terveztem a dolgot. A bólét meg nem utószilveszter miatt csináltam, hanem mert tegnapelőtt éjfélkor elfelejtettünk pezsgőt inni, erre É.P. ragaszkodott hozzá, hogy bontsuk ki merolyan még sose volt, hogy legalább egy kortyot ne ittunk volna az új évre. Ezért a bólé. A gyerök egy korty után aszonta rá, hogy keserű, majd rögtön ezután a leányka megállapította, hogy olyan mint a sör. Hát kár ezekbe a fincsi bólé! Nem is kaptak többet. Én viszont már a harmadik adaggal küzdök. És - ezt most muszáj megjegyeznem - nyerésre állok. Puszedlivel (mindenki csináljon otthon puszedlit, mert pont annyira nagyon könnyű megcsinálni, mint amilyen finom lesz) nagyon ott van. :) Szóval volt ez a múlt év. Nem is tudom milyen volt. Olyan nagyon jó is, de azért az én kis szenvedésadagom is belefért. Természetesen ez nem panasz, nekem az a kis szenvedés az jár (különben meg ha 30-40 év múlva visszaolvasom, akkor már fogalmam sem lesz róla, hogy mit akartam ezzel) (vagyis de de, inkább valószínűleg pontosan tudni fogom mégis). Mindegyis. Amit el akartam mondani, hogy nálunk is van családi házibabona (száradó ruhák tilalmával, karácsonyi almával, és mondhatom oda is figyelek rá nagyon), újévi fogadalmat viszont sosem tettem. Azt hiszem. Nem, nem emlékszem rá, hogy csináltam volna ilyesmit. Nem tartom jó ötletnek, mert elszúrhatja az egész évet, ha mégsem sikerül betartani. Ha meg nem akarja komolyan az ember, akkor meg minek? Viszont az év első napjára nagyon figyelek mindig. Abból tudni lehet, hogy milyen lesz az előttem álló év. Ezért én szeretem ha rend van anélkül, hogy takarítanék, kaja van anélkül, hogy főznék, mindenki itthon van és kedves a másikhoz. És vannak elmaradhatatlan dolgok is emiatt, amiknek feltétlen bele kell férniük az év első napjába. Az idei januárelseje után elmondhatom, hogy ebben az évben semmi nem úgy lesz ahogy én azt tervezem. Ezért máris azt csinálom, hogy inkább nem is tervezek el semmit. Még azt sem, hogy pl ma este mikor fogok ágyba bújni. Ebben az évben csinálni kell majd a dolgokat, mert (sajnos) nem fognak csak úgy összejönni. Ez nagyon kár, mert én LUSTA (igen, ennyire nagyon) vagyok. Azért meglesz ám majd minden, csak legfeljebb kicsit később. Ebben az évben csendes punnyadásnak nézünk elébe. Meg egy csomó szexnek.  Jó kis év lesz.