...(a másnapra várható kínkeserves izomláz ellenére) nagyon jó! Tisztára mint gyerekkoromban a jégpályán, csak itt nem tudok még megállni, és nincs palánk sem, hogy megállítson. Ez az egyik oka, hogy a belefeledkezés nem tökéletes. A másik meg az a rettenetesen félelmetes dolog, hogy ha az ember felnőttre nő, akkor távolabb van a földtől. Legközelebbi görkorcsolyázáshoz mindenképpen beszerzem a védőcuccokat.  

Azért mégis nagyon jó volt. Majdnem úgy játszottam ahogy a gyerekek. 

Ma reggel már csak a buszhoz vezető lépcső első harmadáig mentem. De csak azért, mert a férfi az utolsó lépcsőfoknál éppen visszafordult.

Délután (nem lehetek ennyire hülye, és mégis) szívből megütköztem azon, hogy mit keres a megállóban a 34-es busz? És akkor hova áll be a 101V? Aztán amíg átbattyogtam a sínekhez megfogadtam, hogy holnap már nem felejtem el, hogy újra jár a villamos és nem kell buszoznom. 

Ahhoz képest, hogy mennyire nagyon vártam már, hogy újra az (egyébként nem szeretett) egyes villamossal járhassak, simán felmentem tegnap reggel a buszhoz. Sőt ma reggel is. Csak ma visszafordultam az utolsó lépcsők előtt.

Mit jelent, ha páni félelem és/vagy széles vigyor játszik az orcámon?

Rajtam van a görkorcsolyám.