Annyira elég nekem az a háromnapos migrén... Igazából azt se kértem, de legalább már ismerem. Namost viszont nemelehetne-e, hogy ezt a borzasztó szédüléses csodát már ne kapjam meg mellé? 

Megyek, keresek néhány szöget az almámhoz.

Az elmúlt 6 nap alatt sütöttem brownie-t (tudom, öndicséret büdös, a süti viszont csodálatosan illatos volt és olvadós és csokis, hát nem nagyon lehetett abbahagyni míg volt belőle. A leányka elcsipegetett 3-4 kockányit, a gyerök meg legalább a dupláját pakolta be egy-egy alkalommal) vasárnap, hétfőn, és szerdán. A vasárnapi után dupláztam az adagot, így maradt belőle egy kevés keddre és csütörtökre is, ma meg már itt a palacsintanap...

Szóval sürgősen keresnem kell valami jó kis egészséges keksz receptet, mert az én drága kamasz gyermekeim az iskolából hazaérvén a hajat is leennék a fejemről. De valami téllegjó kell, mert ezek a kölykök borzasztóak. Múlt hétvégén kacsát sütöttem. És irtó finom lett! Erre mit mondtak? Hogy a kacsából kihoztam a maximumot, jó, omlós és ízes, de ne pazaroljam rájuk a tehetségem meg a drága húst, mert nem érdemes.

Asszem valami tévedés folytán a (kaja)megrögzöttek családjába keveredtem. 

És íme az idei összes gyöngyhagyma. :) Tudom. De sokkal kevesebb is lehetett volna. Teszem azt összetúrják a veteményest a vaddisznók, vagy elveri a jég, vagy ilyesmi... 

Vannak az ún. ajándéknapok, széles mosollyal. Mint a mai tegnapi is. :)

És akkor most nem felejtem el élesíteni a bejegyzést...

Azért a régi lakásban sokkal szebb ködök voltak. Itt csak eccerűen ránkült egy felhő, ott meg olyan sejtelmesen gomolygott. 

Olyan szép időnk volt ma! Szeretem ezt a friss illatos koraőszt. Romantikus kávézástól betonozásig, mindenhez tökéletes. És annyira fennkölt leszek tőle. Reggel is, mikor egy csepp hajbalzsam a mosdókagylóra hullott, rögtön az jutott eszembe, hogy a színe, akár a zsenge tavaszi takony...

Naés az önzetlen szeretetnek mi a jutalma?