elveszítős szössz

 

Jó tulajdonságaim közé tartozik, hogy remekül tudom elveszíteni bizonyos dolgaimat. Néha a fejem is. Legutóbb a hét elején maradt el majdnem a reggelim emiatt. Szerencsémre egy srác észrevette, hogy otthagytam. Mondjuk nem lett volna olyan hatalmas veszteség, mert csak egy péksüti meg egy túrórudi volt, ráadásul egész úton ezeken ültem, ezért is nem vettem észre, hogy az ülésen maradtak. Belegondoltam, hogy mennyi sok cuccot hagytam el az évek során, vonaton és buszon. Volt 4 sapka, 2 sál, 5 pár kesztyű, 1 kardigán (szerettem pedig) és néhány kisméretű szatyor, rendszerint keresztrejtvénnyel és tollal töltve. Legjobban azt sajnálom, hogy kb. 5 évvel ezelőtt a vonaton felejtettem a kedvenc kisvakondos vászontáskámat, benne egy kiló müzlivel és a kedvenc csikos zoknimmal. Esernyőt csak azért nem hagyok el, mert egyáltalán nem hordok magammal. Kulcsot még sosem, erre rendkívül büszke vagyok. Ehelyett az egész táskám szokott ottmaradni. Na, annyira nem is vészes szerintem. Aztán egyszer csak megtanulok figyelni a holmimra...