És most tartok ott, hogy hisztizek, mert nincs egy rongyom amit felvegyek. Még 37 perc és indulunk. De mit vegyek fel???

Korán ébredtem ma és boldogan. Rájöttem, hogy az a szarozós kázus mégis jó valamire. Nem kell takarítanom (a mosógépről egy szót se), gyerekek nincsenek, főzni sem fogok, szóval urinő lettem hétvégére. Éljen! Elkapott az aztcsinálokamitakarok hangulat. Sárgadinnyét és őszibarackot akartam reggelizni fürdés közben. Így:

 Közben viszont É.P. is felébredt. Akkor a fürdés csúszik, tükörtojás+kakaó készítés indul. Eh. Fél reggelimet az asztalnál ettem meg, a másik felét már a kádban ülve.

Ez a bejegyzés valami olyasmiről szólt volna, hogy egyik percben jajjde csudajó, másikban meg ódenagyon pocsék nekem. Dehát ez tényleg nem számít. Megbántam volna, ha hirtelen felindulásból leírom a hatalmas sérelmeimet. (Mint például, hogy üvegpohárból szeretem a tejeskávét inni, nem pedig bögréből.) Komolyan nem tudom, miért befolyásolnak az ilyen apróságok. Miért érzek dühöt időnként amiatt, hogy nem úgy van minden, ahogy én akarom? De nem a komoly dolgokról beszélek, hanem tényleg semmiségekről. Annyira lehangolt és bosszús tudok lenni hülyeségek miatt!