1. Véletlenül összeakadtam a jamaikai rummal izesített csokitojásokkal a konyhaszekrényben. Igen, azokkal, akiket március elején még azért vettem, hogy majd beviszem a csajoknak húsvétra.

2. Jaaaj, hát szupi kis alkalmazások vannak az iwiw-en! Csak azt nem tudom, hogy ha én egyiket sem kívánom használni, akkor miért van a nevem mégis játékban? Kapom az értesítést, hogy valaki az ismerőseim közül válaszolt arra, hogy jó-e az én ízlésem. De miért? Ki kérte, hogy erről bárki is nyilatkozzon? És ha én nem akarok ilyet játszani? Vagy ez a csali? Hogy húha, valamit mondott rólam valaki, akkor azt meg kell tudnom, szóval fel kell vennem az alkalmazást... Ha valakinek véleménye van rólam, nyugodtan elmondhatja nekem, akkor is, ha az éppen rossz. Legfeljebb soha többé nem állok szóba vele. :)

3. Atyaég! Ki volt az a balfék, aki egy jujjdeférfi sármos álrosszfiúnak (akit Banderas játszott) engedélyezni bírta a Gaby (Gábi... de ó miért?) nevet? Vagy ez egy vígjáték lett volna? A Thick as Thieves még így is hatost kapott, ami szerintem csak valami tévedés lehet. Pedig színészek is szerepeltek benne. De az egész film unalmas utánérzés volt. Mintha már láttam volna valahol, csak az érdekesebb változatot. Az első kockáknál beugrik, hogy a VörösZsaru is hasonlóan indul, aztán kiderül: öreg róka fiatal naggyonkúl társat újít magának a nagynagynagy akcióhoz. Ezt is láttuk már pár verzióban. Amikor megjelent a szőke maca, mindjárt arra kellett gondolnom, hogy a SeronSzton biztosan pont nem ért rá, a táncparkettes jelenet meg csak ráerősített erre. Sajnos az unalmassága miatt nem tudtam nevetni a halovány poénokon, nem is éltem bele magam, pedig nyilván izgalmasnak hangzik a történet. A végén meg a többfordulatos hipercsavar szinte kötelező elemnek tűnik, nem is váltott ki megdöbbenést, inkább csak tudomásul vettem, hogy ásztámindenit, mindenki borzasztóan átverte itt szegény Banderast, de már jött is szintén elmaradhatatlan hepiend, hogy a szerelem az igaz volt. Nem nézem meg többször.