Barrzasztó egy nőszemély vagyok én! Még a magamnak tett ígéreteket se tudom betartani. A mézeskalácsot mégcsak össze se gyúrtam, elfelejtettem egy mikulásajándékot elküldeni, unokatestvérem vadonatúj kisbabájának se csináltam még semmit, pedig tényleg örülök neki, hogy megszületett! Aztán akarok még írni, tényleg akarok! És méghozzá sokat! És Londonról, hiszen itt van bennem az egész nagy halom minden, de tényleg minden amit láttam. Végre leülök a géphez, erre olyan hülyeségek jutnak eszembe, mint pölö, hogy: Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül. Meg aztán az, hogy ez a vers (mert ez egy vers Siv Widerbergertől) ugyanaz lányban, mint mikor egyszer egy fijú azt mondta nekem a saját -testem párnácskáit nem épp dicsérő- mondatom után, hogy nekem fogalmam sincs, mennyire tud szeretni egy férfi hajlatokat vagy éppen dombokat. :)

Még a hétvégén készített fotókat sem néztem meg. Nem fényképeztünk sokat, eszünkbe sem jutott, annyira túltöltött bennünket az élmény. Most megyek és megnézem a képeket. Hogy mikor írok? Nem ígérek semmit. Rossz vagyok.