Oda-vissza utazás közben egy csomó helyen láttam ilyen plakátokat: klasszikusok újramesélve 150 oldalon (vagymi) Minden alkalommal mikor meglátom, elborzaszt. Kiakadok és eszembe jut Ray Bradbury Fahrenheit451-e:

"A klasszikusokat lerövidítették, hogy beszoríthassák őket egy tizenöt perces rádiójátékba, aztán újra megkurtították, hogy beleférjenek valami tömegkönyv két percre kimért hasábjába, amíg el nem nyerték végső formájukat egy tíz- vagy tizenkét soros lexikon címszóban. Természetesen eltúlzom a dolgokat. A lexikonok tulajdonképpen kézikönyvek voltak. De sokan csak annyit tudtak a Hamlet-ről (maga, Montag, biztosan ismeri ezt a címet; Mrs. Montag számára viszont aligha több röpke szónál) mondom, annyit, tudtak a Hamlet-ről, amennyit egyoldalnyi terjedelembe sűrítve olvashattak egy könyvben, amelynek ez volt a mottója: “Tartson lépést szomszédaival olvassa a klasszikusokat.” Érti? A bölcsődétől a főiskoláig, s onnan vissza a bölcsődébe - íme, ez nagyjából az elmúlt öt évszázad szellemi fejlődése."

Most arra gondolok, hogy a gyerekeim nem fognak ebből a sorozatból olvasni. Ha rajtam múlik, akkor tuti, hogy nem. Nem bizony, de nemám!