Ülünk a vacsoránál. A gyerök nagy mókamester, viccet is mesél elég gyakran. Van is adottsága hozzá, nevetünk jókat. Most éppen azzal büszkélkedik, hogy: két pösze moszat beszélget. Mondja, maga moszat? Nem, én magam moszok. Nagyot kacag és vele nevet a kicsi is. Kérdezzük érti-e? Peeersze. Erre az apja (nem feltétlenül átgondoltan, dehát kíváncsi volt :) ) előveszi azt, hogy: tar vagy? nem támít. Gyerök érti. Kisleány nem. Mondjuk neki, hogy tar az, akinek nincs haja. Gyerök megmagyarázza neki, hogy ez is "pöszevicc" szóval mondja ki, hogy támít, sz kezdőbetűvel. Nőci kimondja. É.P. kérdezi, hogy akkor mi a tar? Erre a kisnőci: akinek nincsen haja. :)