szeleburdi hétfő
Annyi mindenről akartam/akarok írni. Erre teljesen összezavart a mai reggel. Még szerencse, hogy jókedvűen ébredtem!
Már a motoron éreztem, hogy szólít a szükség. Mikor végre megérkeztünk és leszálltam, tudtam, hogy nem fogom kibírni azt a fél órát, ami még az útból hátravan. Muszáj volt keresnem egy helyet. Muszáj! Tudtam, hogy a közelben van egy meki, hát odarobogtam. Feltéptem az ajtót. Velem szemben végig a pult, mögötte a tettrekész személyzet, aki széles mosollyal kívánt jóreggelt. Dobtam nekik egy zaklatott mosolyt (akkor jutott eszembe, hogy bőrnaci van rajtam), és valami köszönésféle is belefért talán abba az egy másodpercbe, amíg a bejáratiajtó-mosdó távon sprinteltem. De odaértem! (Ha egyetlen perccel is tovább tartott volna, akkor most azt hiszem mélyen hallgatnék az eseményekről.)
A pultban állók, kedvesen jóindulatú hülyének véltek, de nem érdekelt. Csodásan éreztem magam! :)
Angyali mosollyal és egy Mcreggelivel távoztam.
Az automatánál hárman szüttyögtek előttem, pedig muszáj volt pénzt felvennem. Kivártam és végre megközelíthettem a hévet. Már a megállónál jártam, viszont valami azt súgta, hogy nem szabad bérlet nélkül felszállnom. Ilyen előzmények után, semmiképpen nem. Jó tízperces gyaloglás után vigyorogva nyugtáztam, hogy igazam van. Az ellenőrök nagy számban gyakorolták a jelenlétet (juteszembe, ma kezdődik a Sziget). Végre volt bérletem, időben észrevettem, hogy a kávémat már csak az imádság tartja a tasakban, és nem kis nehézségek árán, de a pulcsimtól is sikerült megszabadulni a villamoson (épp csak meg nem tapsoltak). Juhéj! :)
Hát ilyen előzmények után értem be.
(Közbevetőleg: milyen másképp szólhat egy dallam... mikor jókedvű az ember, derűsnek, vidámnak hallja ugyanazt, amin pityereg, ha szomorú .)
És ekkor következett a nap fénypontja! :)
Ez pedig egy Josef Seibel feliratú kartondoboz képében érkezett, még a múlt héten. Persze mindenki kiváncsiskodott, hogy mit is kaphattam én a "L.E.T.A Irodaszer"-től? :)
Még húztam egy kicsit a dolgot, előbb megreggeliztem, addig is mellettem pihent a doboz. Én ugyanis tudtam mit rejt. Illetve majdnem tudtam. :)
Az biztos, hogy ezzel az akcióval, hűséges "vásárlót" nyert magának a vállalkozás. Ezennel ígérem, hogy irattartó állványt továbbra is kizárólag innen rendelek. Főképpen, ha a jövőben is jár hozzá bonbon! :)
Még sosem kaptam ilyen meglepicsomagot postán. :) Na ennyit mára az írásból. Most sürgősen mennem kell a postára. Kavicsokat fogok feladni. Már tudom, hova kell küldenem. :)
3 komment
