"Langy esők jönnek.."

A fenti verssor ugrott be, illik a mai naphoz. Reggel áztunk menetközben. Erről eszembe jutott, hogy hétfőn is eláztam, bónuszként pedig egy nagyon kedves bejegyzést olvastam a tócsákról...   Ja, és múlt héten volt az a reggel, mikor É.P. bejelentette, hogy kocsival megyünk. Aztán már a kádban álltam habos fejjel, amikor bejött és azt mondta, hogy á, mégis inkább motor. Még jó, hogy a forróságban hamar kiszáradt a bukó.

Nos, ma akkor kezdett rá, mikor elindultunk. Nem volt valami erős eső, inkább csak amolyan pötyörgős. Csakhogy egyre sűrűbb lett, félúton muszájból megálltunk felvenni az esőruhát (ha már magunkkal cipeltük). Vidám egy esőruhám van! Piros-narancs. Mikor megvettük, felpróbáltam a boltban egy rövidke 20 perces előadás keretében. Pedig volt hozzá ülőalkalmatosság, nem kopogtattak esőcseppek közben a fejem búbján és még csak nem is sürgettek. :) Na azóta volt alkalmam gyakorolni, így jelentősen lecsökkent a belebújásra fordított idő. Természetesen nem veszem le a sisakot, mert eláznék. Sőt, most a kesztyű is rajtam maradt. Érthető módon ügyetlenkedtem. É.P. segített, elrendezte az elejét, még meg is kérdezte, hogy: jé, a tiéden nincs zippzár? A bukótól nem láttam a combom feletti részeimet. Visszapattantunk, szerencsésen beértünk. Vetkőzés közben azt mondja nekem: így jöttél? Akkor láttam, hogy teljesen szét van nyílva a tépőzár. Egészen a combomig. Vagyis nem is lett összecsukva. Én meg azt hittem azt rendezgette. Hát ezért éreztem szellősebbnek a ruhát! :)

Hétfőn délután a villamosra várakoztam éppen, mikor eleredt. Szeretem az esőt. Csak a novemberi meg a téli esőt nem. De ez ugye június utolsó forró napján esett. Élveztem a bőrömre cseppent hidegséget. A hévnél nem is álltam be a fedél alá, félős várakozók közé. Örültem neki, hogy elázok. Hogy elázhatok, ha éppen úgy akarom. Mi történhet? Legfeljebb nem illek a normálisok közé. :) Mire a szerelvény megérkezett, a hajam nedvesen tapadt a hátamra és a kis pántos ruhám eleje nagyon viccesen nézett ki. A legjobban kiálló részig merő víz, onnan egyenes vonalban teljesen száraz, az alján a lábaim felett újra két vizes félkör. Mintha két különböző színből állna. Szerencsére a hátizsákban lapult É.P. fehér pólója, nem kellett vizes cuccban hazamenni. (A miniruha+magassarkú egy pillanat alatt bőrgatya+póló kombinációra változott. Plázamacskából rocker.)

Langy esők jönnek s föld illata száll,
és köröz a légben majd fecskemadár,

és ungnak a békák az éji tavon,
és szilvafát lenget a lágy fuvalom,

és a rigók mondják és torkuk remeg
a kis kerítéseken éneküket,

és nem beszél senki a háborúról,
s nem kérdezi senki, hogy lesz-e s mikor?

S nem kérdezi semmi, se fű, se madár,
hogy hol van az ember, jaj, hova már?

És új tavasz ébred és kezd életet,
és hogy mi elmúltunk, nem látja meg.

Sara Teasdale