Azt mondtam délután, hogy semmihez nincs tehetségem? Hát nem is igaz! Kiválóan kipucolhattam ma a wc-t, rögtön hazaérkezés után. Valamelyik büdös kölök miatt... de most meg lehet nézni, újra csillivilli hófehér a fajansz. Nem tudom melyik volt, a biztonság kedvéért mindkettő kapott fejmosást és illemtan előadást.

És! Még valamihez értek. Tudok semmiből vacsorát gyártani. :) Vagyis ez úgy néz ki, hogy  mikor hazafelé jövünk, nekem még halványlila segédfogalmam sincs róla, hogy mit kellene ennünk. Vagy mondjuk vasárnap reggel délelőtt 10-kor még nem tudom mi lesz az aznapi ebéd. (gyakran olyankor szoktunk reggelizni.) Aztán odaállok a hűtő elé, kitárom az ajtaját... és jön az ihlet. Általában ízlik is amit eléjük teszek.  Bár volt már, hogy ehetetlennek minősítették a kaját. És akkor - bevallom - majdnem az is volt. De nagy szerencséjükre ritkán szúrom el. Ma melegszendvics volt. (Hogy lehet olyan margarint gyártani, amivel nem az a baj, hogy nehéz elkenni, hanem, hogy lecsúszik a vajazókésről?)

Na. Szépen összehoztam a két témát! :)