köd először:

Szombaton éjjel, mikor jöttünk hazafelé, kanyargós kis utakon éjféltájt, valami boszorka - vagy tündér - otthagyta a nyomait a levegőben. Mindenfelé apró fehér ködpamacsok gomolyogtak. Ahogy a fényszóró megvilágította, olyan volt, mintha valami "B" kategóriás misztikus thrillerben lennénk. Egy darabig gurult előttünk egy másik autó, aztán az egyik kanyarban nyoma veszett, és többet nem értük utol. Onnantól egyes-egyedül haladtunk az éjszakában szétkergetve a kis fehér füstfelhőket. Az jutott eszembe, hogy ha mondjuk meg akarna állítani valaki, 100%, hogy inkább még az ajtókat is bezárnám, és húznék onnan, ahogy tudok. :) 

köd másodszor:

Ma reggel friss tiszta időre ébredtünk. Verőfényes napsütés, 13fok. Éppen ezért volt annyira meglepő, az a tó melletti sűrű köd. Nézelődtem a motor hátsó ülésén, és először csak azt figyeltem, hogy a tó egyik fele gyönyörű tiszta, a másik viszont nem látszik. Mintha csak valami fal választaná el a két részt. Aztán beleszaladtunk. Egyik pillanatról a másikra világosszürke és sokkal hűvösebb lett a levegő. A nap fehér koronggá változott, az út melletti benzikút és a jegenyesor csak sejtette magát. A levegő nehéz volt a hideg párától. Mintha valami hegycsúcson járnánk. Egy jókora felhő lepihent ide hajnalban, hogy aztán a nap eltüntesse délelőttre.

gömbkutya:

A gömbkutyát még vasárnap láttam. Valaha yorkshire terrier lehetett. Erre ma már kizárólag szőre és füle formája emlékeztett. Pirinyó kis yorki volt, hoszúra növesztett, vékonyka bundácskával. Ez a bundácska normál esetben a földet seperte volna. Viszont aprócska tulajdonosa csak néhány centivel volt rövidebb a közepén, mint az orrától a fenekéig. Úgy nézett ki, mint egy jó hasas kis hordócska. :) Sajnáltam szegényt, ahogy a pici lábait rakosgatta, a kis hordót egyensúlyozva.