Lenyugodtam.
A közlekedés kedd délután óta valami horror! Az ünnep miatti lezárások szinte összefüggő kocsisort eredményeztek, a város szélétől a dolgozóig. Közben a rakpart fölötti utca kereszteződésében tegnapelőtt (mondom: TEGNAPELŐTT) kezdték el folytatni azt a munkát, ami már hetek óta állt megkezdve, békésen és porosan. Természetesen a közlekedésilámpa sem ment. A sok lassan - vagy egyáltalán nem - haladó autó nyomta ránk a forró levegőt. Mondhatni: embert próbáló feladat volt átjutni. Főleg, hogy nem mindenki figyel a motorosokra. Amúgy eszméletlen, hogy mi mindent csinálnak menetközben az autósok... :) Mikor még busszal jártam, láttam érdekes dolgokat. :) Kuplerájt az üléseken, komplett ebédet kipakolva. Nők között sok a sminkelő sofőr, a férfiak pedig gyakran piszkálják az orrukat. Van aki banánt eszik, más dohányzik, énekel, nyomkodja a pda-ját. Telefonálókat, sms-t pötyögtetőket is láttam. :) Amin kiakadtam, az könyv a kormányra fektetve. Amin méginkább kiakadtam, az a keresztrejtvény. Ami pedig a pálmát viszi, az a napilap széthajtogatva, szintén a kormányra fektetve. :) Félelmetes!
Végre összejött a megfelelő háttér, így tegnap óta a gépemen ubuntu 8.04 van. Ez persze csak annyiból fontos, hogy már hónapok óta vártam rá, és tegnap végre meglett, Így egész este játszhattam. :) Beállítgattam, és töltögettem át az adatokat. Egyébként tipikus felhasználó vagyok. Na nem az egyszerűmintafaék kategória. Büszkén jelentem ki: én már eggyel följebb vagyok! Belekontárkodok, belekérdezek, pedig nem értem, és nem is tudom. :)
A tegnapi, kellemes semmittevős napnak indult. 10 körül reggeliztünk, volt tésztába csavart virsli a kisasszonynak, :) piritós, vaj és kis kaviár a ház urának és a fiatalúrnak, nekem meg tejeskávé hidegen, 3 és feles tejből. :) A mennyei falatok után lógattuk a lábunk, én barbiztam egy keveset a csajszival, a fiúk meg NatGeo-n művelődtek. Bőven egy óra után ebédeltünk. Nem különösebben erőltettem meg magam, pörköltet dobtam fel és kagylótésztát köretnek. Annyira tele voltam a reggelitől, hogy nem is ebédeltem, csak odaültem a többiekhez. A kávé után mostam egy keveset, muszáj volt a gyerkőcök cuccát rendbetenni. Rendet raktam a konyhában, aztán, úgy megültem. Hat óra körül egyszercsak valami történt. Rámjött a valamit kéne csinálni érzés. :) Leánykám persze mindenben benne van, amiben én is, hát nekiálltunk festeni. Ő a nyaralás alatt készített agyagcuccait, én meg azt a törött poharat, amit már egyszer említettem. És ha már belelendültünk, cipősdobozból készítettem egy takarót annak a csúnya izének is, ami a konyhafalon van. Valami trafóféle. Irtó rondán nézett ki. Csak úgy meztelenen lógott a falon. Most azért sokkal kellemesebb. Ha már eleget láttuk, akkor meg egyszerűen lecserélem a dobozt. :)
