2012\01\14

másodszor

 

  Aaaaaaannyira nincs kedvem a rendrakáshoz, hogy

semennyire. Holnap reggel (reggel!) megint jönnek lakásnézőbe.

Még alig kezdődött el, de már most nemszeretem. Pedig

szerethetném, mert csodálatos rend van a lakásban mindenhol.

Csak... Ez titok, de elmondom: mióta rend van még a konyhában

is, irtó unalmasnak érzem magam. 

Délután 2 férfiemberrel jöttem felfele a liftben. Mindegyik kétszer akkora mint én. Egyik az alsó szomszédunk. Nemtom mit ittak, de a szag betöltötte a liftet. Nekem meg muszáj volt vigyorognom menetközben, de nem emiatt, hanem mert beugrott, hogy neki mi vagyunk az áztatós népség. Ja, nem is meséltem... A két ünnep között újra sikerült. Az egész a hülye zuhanyrózsa miatt volt. Hát ki gondolta, hogy megfordul menetközben és kiprickel a kádból? És ki gondolta, hogy víz kifolyik az ajtó meg a küszöb között? És ki gondolta továbbá, hogy az előszoba hülye szőnyege nem szívja be a kifolyó vizet, hanem csak eltereli a bejárati ajtó elé? És főleg ki gondolta, hogy a bejárati ajtónál ereszt a panel? Szóval üldögelek szép csendesen, várok, hogy tele legyen a kád... Egyszercsak, mintha kopogtatnának. Este 10 óra. Ki a fene lehet? Kitrappolok, közben arra gondolok, hogy elzárom a vizet is. Kinyitom a fürdőszoba ajtaját, és akkor egyszercsak (jujj) ott állok talpig vizesen. A kádban kb. 3 liter víz, a rózsából gyönyörű szökökút árad ki a fürdőszoba padlójára. Csodálatos higgadtsággal cselekedtem, vagyis elzártam és szaladtam ajtót nyitni. A következő meglepetés akkor ért, mikor rájöttem, hogy ezt kb. bokáig érő vízben állva teszem. A szomszéd meg csak annyit bírt mondani, hogy: akkor tőletek ázunk... 


vizes

2011\09\19

szössz

 Borsószem királykisasszonyként caplatok hazafelé. Hajamról, ruhámról patakokban szakad a víz, a cipőm orrán befolyik az eső, a sarkán meg kifolyik és átfut az agyamon, hogy most menet közben becsurizhatnék vagy akár sírhatnék is, senki nem venné észre. 

szössz vizes hátööö

2010\08\06

busz és eső

Nem sokkal a lehajtó előtt ébredtem fel először. Meglepve láttam, hogy a busz ablaka csupa víz. Szakadó esőben hajtottunk. Visszaaludtam... volna, de amint rákunkorodtunk (ahogy a barátnőm mondja) a városba vezető útra, valahonnan a busz tetejéből víz csorgott a vállamra. Pont a luk alá ültem. Nagyon váratlanul ért és retttenetesen hideg volt. Szerencsére több ekkora kanyar már nem került elénk, így maradtam ott az ablak mellett. Csak úgy suhantunk! Valószínűleg nemcsak sima tócsák álltak az úton, hanem csurig lehetett a vályús részén, mert mellettünk úgy csapódott fel a pocsolyák vize, mintha locsoltunk volna. Huss, és beterítettük a bukszusok sorát. A parkoló kocsikat. Egy lányt a kapuban. A virágágyást. A kocsibejárón álló piros autós fiút. A kerítéseket. A bicikliző apukát. Aztán a kisfiút is. Pedig ő igyekezett kitérni. De mi csak gurultunk, és nem állíthatott meg senki. Kivéve a következő piroslámpát.

busz vizes

2009\02\25

zajlik...

Arról, hogy az üvegpoharak olyan ütemben fogynak nálunk, mint egy kisebb kávézóban, arról már nem is ejtek szót. Viszont. Még vasárnap este elszabadult a mosogatógépem csöve és jó alaposan eláztatott mindent a mosogató alatti szekrényben. Ha É.P. nem szereli fel a fiókot a konyhaasztal alá, akkor nem akarom oda átpakolni a műanyag zacskókat és akkor észre sem veszem, hogy áll a víz a szekrényben. Pedig állt. Kinyitottam a szekrényajtót. Látszatra minden ugyanolyannak tűnt. Amikor azonban megfogtam az első adag zacsit, igen nagyon meglepődtem. Először amiatt, hogy vizes, másodszor amiatt, hogy vajon hogy került oda víz? Villámgyorsan kidobáltam a cuccokat, tele is lett vele az én kis konyhám. Fene se gondolta volna, hogy ennyi minden befér egy akkora szekrénybe! Zacskók, tisztító- és mosogatószerek, szivacsok, nagy csomag toalettpapír, disztasakok, dobozok, hűtőtáska, a szemetesvödör, meg két doboz festék. Ja, és volt még néhány üres virágcserép, meg egy totálisan szétázott papírdoboz a tartalékizzókkal. Ott virított szépen sorban mind a konyhaasztalon és alatta, meg a pulton. Fél vödörnyi vizet szedtem össze a szekrényből. Hogy nem áztattuk el az alattunk lakót, azt csak abból gondolom, hogy nem jött panaszkodni. Alig hevertük ki a csapást és szereltük vissza a csövet, tegnap este a tavalyelőtt karácsonyra kapott wc-ülőke ment tönkre. Elromlott, ahogy csak lehet. Akkor még csak azon rötyögtünk kicsit, hogy a fiúknak nem kell bajlódni a deszkával. Ennél sokkal viccesebb volt, mikor ma reggel, álmos fejjel kitrappoltam, ráültem, visítva felugrottam és konstatáltam, hogy az éjjel valaki ellopta az ülőkét. :) Ezek után beértem az irodába. Bekapcsolódtam, aztán elvonultam, bedobtam a három tökmagos fornettit a mikróba és a kávémmal együtt indultam vissza az asztalomhoz. Ez legfeljebb ha 5 percet vett igénybe. Mégis, mire beléptem a szobába, hatalmas tócsa fogadott. A radiátorból úgy 20-25 centi magasra spriccelt sziszegve a forróvíz. Elzártam, de alig csillapodott. Azonnal szóltunk a lakatosoknak, hogy jöjjenek gyorsan, mert ömlik a víz a radiátorból. Viszonylag hamar ideértek, de akkorra már egyszer kiöntöttem a felitatott vizet a vödörből. Mikor beléptek, megállapították, hogy: ez tényleg ömlik! :) Szerelés alatt volt szerencsém meghallgatni, hogy még szerencse, hogy azonnal ugrottak, mert egyébként mindig az van, hogy ők sietnek a hívásra, és nem is ömlik nagyon csak csöpög, vagy csordogál. Kolleganőm kérdezgette őket, hogy van-e olajradiátor az intézetben, mert ezt a kb. 25 nm-es szobát ez az egy radiátor fűtötte. Mondták, hogy nincs. Jó. És elektromos? Azt meg nem nagyon engedik (mert drága). Jó. Megfagyni szabad? :)

Tehát a radiátort elvitték, nem bíztattak vele, hogy egyhamar visszakapjuk. Mi közben kolleganőmmel annak örültünk, hogy nem hétvégén történt, meg, hogy ma már nincs olyan hideg. Feltörölgettem, a falat is lemostam a radiátor hűlt helyén (a pókhálóval és egy randa kövér fekete döglött léggyel együtt). Aztán napközben csak visszahozták. Nem kaptak engedélyt rá, hogy újat vegyenek, de ahogy tudták befoltozták, és ki is mosták. Jó is volt, mert kezdett hűvös lenni az iroda.
Remélem ezzel le is zajlott a háztartási és egyéb eszközök okozta galibaáradat.

vizes áááá...

2008\08\15

nyaralás 2

Kedden mozival és bowlingozással folytattuk. Pontosabban fordítva. És ez éppen így volt jó. A gurítás alatt szerzett kellemetlen élményeket tökéletesen feloldotta WALLIe a kis robot. A kellemetlen élményeket a gyerkőcök szerezték, mert -sajnos- nem lehetett felemelni a kis kerítést ami a golyót a pályán tartja. A golyó pedig arra gurul, amerre csavarják. Márpedig az én kis gyerekeim ugyanúgy csavarják, mint az anyjuk. Persze nem árt az életre edzeni. :) A film viszont nagyon tetszett! Utána nem győztek áradozni. Hogy amikor az volt... és aztán mikor meg az... Gyakorlatilag felsorolták az összes jelenetet. :) Egyébként szerintem tényleg jó film. Mi (ún.) felnőttek is igazán élveztük.

A szerda utazással telt. Délután 3-ra értünk a hajdúszoboszlói szállásra. Kipakolás után elmentünk Debrecen-nézőbe. :) Egész pontosan '86 nyarán jártam a városban. Azóta is emlékeztem a sültfagyira, amit ott ettem. Sajnos az a cukrászda már nincs meg, ahol akkor jártam, de azért találtunk egy másikat. Így a kínzó fagylalt és kávéhiányunkat sikerült felszámolni.

A csütörtök volt nyaralásunk csúcspontja. A CSUSZODA! :) Nem sokat tudok ehhez hozzátenni. A gyerekek egész álló nap csusziztak. Mi is. :) Jól kihasználtuk az időt. Ki tudja legközelebb mikor lesz ilyen alkalom. Muszáj még elregélnem a csodálatos vattacukrot, amit a strandon vásároltunk. Nem ám olyan kehés kis nyüzüge emberfejnyi gombóc, mint errefelé. Neeem. Gyönyörű és hatalmas felhő! El tudtam volna bújni mögötte! És ha már az ételeknél tartunk, este étteremben vacsoráztunk. Degeszre tömtük az összes hasunkat. Mind a négyen. Az étlapot nézegetve fontolgattuk,hogy mi lenne elég, és mi sok. Végül 3 halászlét ettünk, egy kétszemélyes tálat és egy adag gundel-palacsintát. Megjegyzem a számlán 2 adag szerepelt. Gondolták, elég lesz nekünk annyi. A vacsora fincsi volt, a kiszolgálás viszont pfff.

Pénteken indultunk tovább Kalocsa felé. Szolnokon átszaladtunk. Eredetileg a mekit kerestük, de valahogy sikerült eltévedni. Emiatt láthattam a színházat, a főutcát és még a fél várost. :) Végül megtaláltuk amit kerestünk, és újfent örülhettem a gyerekeimnek. Vagyis annak, hogy húzták a szájukat a gyorsreggelire. :) Úgy 4-5 éves koruk óta az a rend nálunk, hogy egy hónapban egyszer megyünk gyorsétterembe. Nyaralás alatt már másodszor ettünk ilyen helyen, és nem tetszett nekik. Soknak találták. :) Nagyon remélem, hogy ez így marad  felnőttkorukig.  (Tisztában vagyok a naivságommal, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.)

Hétvégéig Kalocsa mellett töltöttük az időt. Fürödtünk a Dunában henteregtünk a homokos strandon, csepegtettünk várat, építettünk gátat, és felséges pacalt ettünk a Nyárfában. Ez utóbbit mindenkinek jószívvel ajánlom, próbálja ki! Akár a pacalt, akár a pörköltet vagy a babgulyást.

 

nyaralás

film gyerek kaja nyaralás vizes

süti beállítások módosítása