Néhány hete (van az másfél hónapja is, de ki számolja) elromlott a mosogatógép (azóta állandóan elmosogatok nehogy összegyűljön, emiatt meg minden nap döbbenten nézem mi ez a fura rend a konyhában). Nemrégiben kedvenc olvasóm fagyott meg (tragikus hirtelenséggel, így muszáj volt visszatértem a sudokuhoz). Két napja elakadt egy merevítő a mosógépemben (azóta is fura hangok hallatszanak ki belőle mosás közben), ma este meg jó sokáig forraltam a semmit, mert úgy láttam, hogy van víz a vízforralóban.  Mit mondjak? Nagyon úgy néz ki, hogy tényleg nem jár egyedül. 

Négy blogot olvastam rendszeresen mióta átköltöztem erre az oldalra. Azóta egy megszűnt, egy hibernálódott :(, egy amúgy is ritkán frissült, a negyedik meg éppen ma titkosodott. Szomorú vagyok. 

Persze ettől még marad ugyanaz a rend. Bekapcsolom, végignézem a postafiókokat, aztán a blogokat. Csak éppen hamarabb érek a végére. 

Asszem kicsit öregszem. Esténként gyógyteát készítek, és megiszom. Najó, a kamillateától még mindig hánynék, ha egy korty - valami katasztrófa következtében - lecsúszna belőle a torkomon, de már egy csomó mást legyűrök. Sőt. Ma kicsit meg is ijedtem, mert ízlett a mézes borsmenta. 

Lehetek egy fejezet az életrajzodban?

 Nem tudok aludni mert bennem van a zizi, hogy pakolni kellene, de nem tudok pakolni mert rajtam kívül még mindenki alszik. 

Egyébként minden tiszteletem a többműszakban dolgozó egyedülálló, meg a külföldön viszonylag elszigetelten élő anyáké.

Meg a többié is, aki mindig rendet tud tartani, aki mindent kivasal és naponta főz, emellett van ideje a gyerekekre, hobbijára, férjére, barátaira.

De tényleg. Teljesen komolyan.

 Komolyan mondom, jól nézhettem ki úgy 15-20 éve. Szekrénypakolás közben megtaláltam néhány régi ruhám. Hihetetlen...  Tudom, hogy mindegyiket nagyon sokszor viseltem (csak a legkedvesebbeket tettem el) de kizárt, hogy ezekbe belefértem. És hihetetlen...   

 Hazafelé jövet a játszótér mellett megláttam egy kislányt, piros ujjakkal. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy valamivel összekente, vagy véres, hát megkérdeztem. Rám nézett alulról fölfele, olyan kis szomorkásan, és azt mondta vér. Megszúrta a tüske mikor a bokorban játszott. Előkotortam egy tisztítókendőt és letörölgettem a kis ujjait. Jobban megnézve néhány csepp volt az egész, az sem vérpiros vagy barna, hanem bordó... Szerintem inkább valami piros bogyóval kente össze.  Viszont olyan csendesen mondta törölgetés közben, hogy fáj. Talán tényleg meg is bökte. 

 hogy tegnap ilyenkor még Monte Carlo utcáit koptattam...

 Kéne az a gondolatdiktafon mégis. Vagy legalább, hogy 2-3 órával hosszabbak legyenek a napok...