Előbbi sorokat még valamikor ennek a blognak a kezdetén írtam. Homályos elképzelésem van ugyan arról, hogy most milyen úton kerültek át ide, de biztosan nem tudom. Miután az új blogszerkesztő két bejegyzést is eltüntetett egymás után, már nem nagyon lepődtem meg, hogy ezt itt találom. 

Vajon miért biztosak benne a testápolásra és fiatalságuk megőrzésére nagy gondot fordító nők, hogy akinek tetoválása van (pláne nagyobb felületen) az 50-60 évesen elszörnyedve néz a tükörbe, és majd garbót hord meg nadrágot állandóan. Ez így önmagában szerintem hülyeség. Nem ettől lesz valaki csúnya. Attól már inkább, ha igénytelenné válik. De miért ne figyelhetne oda a testére? Miért ne vigyázhatna rá úgy, mint bárki más, vagy éppen mint valami fiatalságfanatikus aki mindenfélét kipróbál? Az 50-60 éves nők (zömmel) amúgy sem azért hordanak több ruhát, mert olyan csúnyák. A másik, hogy aki tetoválást csináltat, az jó esetben szereti amit visel. Évek alatt a részévé válik. Miért ne szeretné x évvel később is? Hogy valaki meg az évek múlásával nem bírja elviselni amit a tükörben lát, annak meg aztán úgy érzem végképp semmi köze a tetoválásokhoz. Sőt.

Tegnap a postán jártam. Kettővel előttem, az ablaknál egy nő intézte befizetését. Igazán nem mondhattam jó csajnak. Valahogy nagyon átlagos volt. Megkockáztatom: unalmas. Unalmas, seszínű segöndör sebarna haj, unalmas pulcsi, unalmas csípőnadrág, unalmas cipő. És akkor előrehajolva rátámaszkodott az ablak előtti pultra. A pulcsi felcsúszott csípőjén, én pedig megpillanthattam az egyetlen meghökkentő dolgot rajta. Egy tetoválást. Kellemes, betűtípussal bár nem túl erős kontúrral, szép egyenesen felírva ez: Robbie W. :)

Meglódult a fantáziám. Láttam magam előtt azt a bulis éjszakát. Tánc, ital, társaság. Én vagyok a fiú. Szemezés, táncolszvelem?, összenevetés, tánc, csók, levegőzés közben ígéretes érintések. Hozzámvagyhozzád?, várakozásteljes viháncolás a hazaséta alatt, beszédes pillantások, összegabalyodások a sötétebb helyeken. Aztán a lakás, ahol elszabadul a szenvedély! :) Gyors vetkőzés, közben egymásnak esés. Sóhajok, kipirult arcok. És akkor a lány kéjesen hátat fordít, s a hátulján ott virít, hogy: Robbie W. :) Jujjj! :))

De lehet, hogy ez csak nekem vicces. Igazából, ha akkora a szenvedély, mit érdekel bárkit is, hogy hol milyen firkálás van a másikon. Olvasni meg nem igazán ér rá ilyenkor az ember. :) Vagy esetleg teljes a sötétség. Lehet, csak a postán volt ilyen hatása. Megzavart a sorbanállás. Igenigen, valószínűleg a posta az oka az egésznek. :)