2009\11\12

egy élmény

Holnap péntek lesz és tizenhárom, ami jó. Táncolni nem megyek. Ez most nem annyira rossz, mert helyette Gary Moore-t fogom hallgatni, ami szintén jó nekem. Erről viszont beugrottak a legutóbbi zenés élményeim. KN dalest, PvD buli és az idei FEZEN. Utóbbiról először: idén azért mentünk ki, hogy én először, É.P. másodszor is láthassa egyik kedvenc zenekarát élőben. Hallani akarta, hogy muzsikál húsz évvel később az Emelet. Természetesen más zenekarok is érdekeltek, ez is közrejátszott abban, hogy végül egyetlen koncertet sem hallgattunk végig. Így van, még azt sem. HS7 utolsó száma ment mikor bekapcsolódtunk.  Most ömlesztve jönnek a dolgok, ahogy a fejemben vannak... azzal kezdődött, hogy ugrálás a holvanazakrézisrácra, séta szembe. AD Stúdió, üres sátorba kinek van kedve bemenni? Ráadásul zenélnek is, séta vissza, első kör ital 1670Ft. Figyeljük a kidobót, aki udvariasan elhajt mindekit, aki a cigis dobogón ülne, állna, feküdne. Séta, Eddát hallom, szaladjunk innen, séta, hatalmas kavicsok megbámulása, második kör ugyanott ugyanaz, 1840Ft. Figyeljük a kidobót, aki udvariasan teszi ugyanazt, bár mintha fáradna. PéterfyBori nagyon szekszi, menjünk nézzük meg a P.Mobilt, de arra még várni kell, várunk, vigyorgunk, P.Mobil, ugrálás+éneklés.H armadik szám előtt harmadszor mondja el, hogy az igénytelen tucctucc deszar és ne hallgassátok, mert azok drogosok megminden, na menjünk kifelé innen. Séta, Kispál, szokásos, tesómék ugrálnak, gyros. Séta, Embryo & Blu ID, basszus, ha tudjuk, hogy ez ilyen, akkor már az elejétől itt vagyunk. Mozog alattam a deszka, ahogy táncolnak a gyerekek, csak becsukom és érzem a ritmust zenével együtt, sajnos vége, harmadik kör ugyanott ugyanaz 1960Ft. Figyeljük a kidobót, aki még mindig. Zagarra pakolnak kifelé, de azt már ismerjük, hamarosan itt az est fénypontja, menjünk át a másik oldalra, Első Emeletre várakozó tömeg, jé, hát ezek 100, hogy max 4 évvel idősebbek nálunk, tipikus osztályszépe menőcsajok lehettek 20 éve és maradtak is úgy. Na nem baj, inkább érdekes, a srácaik detto, kezdődik, ismerem az összes számot de még sosem hallottam élőben Kikit. Ótejóég, ezeknek külön bemondóemberük van (degáz), na mégegyszer méltatják, mostmár maguk magukat, könny szökik a szemembe. Végre zene. Ez durva. Iszonyú hangos, annyira, hogy torz. Hűdejó ez a Kiki, az első négy számban már lassút is nyomtak, Kiki baromi jó, csak az kár, hogy nem mindig ő énekel. Konzervérzés bekúszik. Nagyon nagy a zene, akkora, hogy igényli a teret, hát ki is megyünk, hogy átadjuk. Ez volt az a rész, amitől kikészült a fülünk. Hamár, akkor meghallgatjuk mégis a Zagart és ezzel elég is volt mára. Cudar hideg van, vagy csak kevés volt az ital, 11 óra, hazamenni, nem kéne?

zene hangulat holnap

2009\05\06

zizi

A múlt éjszakai szűk öt óra alvásomat sikerült ötször megszakítanom. Nem tudom miért ébredtem fel ilyen sokszor. Talán a benti bolondokháza az oka. Hétfő óta mintha feje tetejére állt volna minden. Kb. 8 év után sikerült kikönyörögnünk egy tisztasági festést. De nem ám az összes helyiségre! Neeem, csak ott festenek, ahol a legrandább vagyis ahol az ügyfeleket fogadjuk. Ott, ahol vizes-penészes volt a fal. Hogy a festőbácsi (talán) kifesti nekünk a 2 négyzetméteres belépőt is, az csak a kedves mosolyunknak köszönhető. Hétfőn jött a mester, hozta a festőt és megvizsgálták, hogy mit kell csinálni. Sikerült elérni a cipelősöket, így két férfiembör bevitte a polcokat az étkezőbe, mi meg összehúzkodtuk az asztalokat középre. Ja, kolleganőm most látott életében először csótányt. Mindannyian sajnáltuk, hogy csak döglött példányokat vehet szemügyre. :) Aztán úrrá lett rajtunk a hurráfesteneknálunk! hangulat. Míg nincs kész, addig mondjuk szarügy dolgozni, de mindegy, tiszta és fehér lesz. Kedden jött a festő és glettelés címmel itt-ott összemaszatolta a falat, meg feltépte a szegélyt. Szerdán festés mondta, és elhúzott. Ma 10 után -kissé rosszat sejtve- telefonáltam, hogy akkor nagy szeretettel várjuk, mire közölte, hogy holnap. Mert ma máshova rendelték. Mi addig nem tehetünk mást, dolgozunk így. Közben az ügyelet szervezés ezerrel pörög, egész álló nap csörög a telefon, papírok és egyeztetés vég nélkül, szegény kolleginának égnek áll a haja a sok külön nyünyörgéstől, közben már mi is mondogatjuk mindenkinek, hogy nem ő állítja össze a beosztást, ő "csak" a gépírónő. Nem, és nem. Nálunk futnak össze a szálak. Neki kell mindent kézben tartani, így a szokásos munkából totál kiesik. Hm. Bár pont úgy hangzik, természetesen nem panaszként mondom, csak talán ez a nagy nyüzsgés ragadt rám otthon is. Ezért nem tudtam aludni.

holnap festés

2008\09\09

egy kedd

Olyat csináltam ma reggel, amilyet nem szokásom. A metrón beszédbe elegyedtem a kolleganővel, aki velem utazott. Hülye helyzet. Amúgy nem feltétlenül igénylem, hogy akivel összefutok, az mindenáron beszélgessen velem az időjárásról. Most meg én kérdeztem. Igaz, hogy érdekelt. És csak annyit kérdeztem, hogy milyen járművekkel utazik,mert tényleg érdekelt. Aranyos volt, elmondta, hogy nem túl használható reggelente. Nem mondtam rá semmit. Ennél csak az lett volna rosszabb, ha magyarázkodásba kezdtem volna: ööö igazából én is hallgatag vagyok ilyentájt...

Ebédre a Thai csirke II. felvonása következett. Közben kicsúszott egy szameg a számon. Munkatársnőm szemei fennakadtak, mert a több mint öt év alatt még egyszer sem hallotta ezt a szót tőlem. Az egész azért volt, mert akkor már harmadszor haraptam rá ugyanarra a helyre, ahova tegnap sajátfogúlag próbáltam lukat csinálni. Irtóra fájt...

Nos. Ezt most itt muszáj abbahagynom, de holnap befejezem...

 

holnap

süti beállítások módosítása