2013\05\27

amik mostanában vannak, meg a múltmúltheti palacsinatmizéria

Mert mostanában azok vannak, hogy fanyalgok meg rosszkedvűsködök, közben meg pontosan tudom, hogy egyáltalán nem kellene ilyesmiket csinálnom.

(Itt következett volna néhány sor az unalmas házimunkák rengetegéről, régi barátnők elmaradásáról, kis nyafogás egyedül töltött délutánokról és estékről, végül egy rövid nincsisszükségénrám témájú nyöszörgés. Úgy döntöttem mindenkinek jobb, ha ettől a bekezdéstől eltekintek)

Aztán az van még (csak úgy érdekességképpen mondom), hogy már hónapok óta tombol itt valami deja vu. De tényleg. Állandóan érzem, hogy ez már mind megtörtént velem. Szerintem tavaly. Kezdődött a téli nyaralással. Aztán elromlott a mosogatógép. Utána következett a felvételi miatti szaladgálás meg az idegtépő várakozás, hogy bejutott vagy sem? Piac, Margitsziget, meg gyaloglás a hídon, ezeknél mind előjött és azóta is folytatódik. Most járunk ott, hogy sokszor rettenetesen egyedül érzem magam, közben megy a ballagás előtti fényképrendelős hercehurca, aztán meg hamarosan újra jön egy ballagás. Én mondom, kísérteties.

Simán lehet, hogy emiatt volt az a bizonyos palacsinát eset. Úgy kezdődött, hogy tényleg szomorkodtam. Ha pedig az ember kissé elkámpicsorodva tűnődik az élet nagy kérdésein egy péntek délelőtt, arra legjobban használ egy darab leánygyermek szakadatlan és abbahagyhatatlan vihogása péntek délután. És mikor a mozgólépcsőn egy helycsere után azt mondja angyali ártatlansággal, hogy: tudod mi lesz, ha kicseréled a kezdőbetűket abban, hogy cseréljünk helyet? Én persze erre fád orcával bólogatok (kinemtudjanemegynagyvicc). Haladunk lefelé pár másodpercet s ő ugyanolyan édesen és ártatlanul és közönyösen aszongya: meg van egy másik is. Kicsapongás. Na akkor  következő pillanatban az én röhögésemtől zeng az egész metró. És csak zeng, zengedezik egy egész percen keresztül. Ez az a pillanat ami visszatért az este folyamán újra és újra. Szerintem csak ez lehetett az oka, hogy a fáradságos munkával előkészített palacsintatésztát egyetlen - elegánsnak nem mondható - mozdulattal a mosogatóba döntöttem. Egész apró kis kis söprintés volt, de télleg. Csak sajnos pont ott állt a söprintés útjában a tál. A mosogató szélén. Az szerencsére teljesen üres és tiszta volt. Következőket láthatta volna aki benéz a konyhába: a nő, őrülten kever valamit egy tálban. A tálat a mosogató szélére állítja. Térül-fordul, előkap egy rakás palacsintasütőt, csavargatja a tűzhely kapcsolóit, jajj, nagyon gyors, nagyon fontos nőszemély, a konyha úrnője. Jelen van ám mindenhol a konyhában, jó széles mozdulatokkal teszi a dolgát. Jó széles mozdulattal fordul a pult mellett... Az őrült nő palacsintatésztás kezeivel könyékig a mosogatóban fekszik és kétségbeesetten próbálja két marokkal visszakanalazni a tésztát az edénybe, mielőtt az végleg eltűnik a lefolyóban. 9, azaz kilenc palacsintát mentettem meg az én nagy örömömre és a többiek bánatára. Csak azzal lehetett az elégedetlen hőzöngésnek gátat szabni, hogy másnap reggelire friss palacsintát ígértem. Amit meg is kaptak.

 

Arról már senkinek nem kell tudnia, hogy (miután újult erővel nekiláttam másnap reggel a palacsintatésztának) feltörtem két tojást a beleborulós tálamba és jól megszórtam (csipet só helyett) két nagy mérőkanálnyi ételízesítővel. :)

palacsinta nyafog ylla áááá...

2012\03\24

a palacsintatitok

Egyáltalán nem probléma, ha nincs benne tojás, tej, tejszín, olaj, vaj, szódavíz nem beszélve az egyéb sallangról (alma, mazsola, citromhéj, tejpor, szódabikarbóna). Ami feltétlenül kell bele és egyformán fontos az liszt, víz, só és cukor. 

palacsinta

2012\01\05

hétszázkettedik, jubileumi bejegyzés

Jaja, csak ezt még valamikor nyár dereka táján terveztem megírni. Jobb későn...  És még jobb lenne soha. Időnként eszembe jut, hogy vajon kit érdekel ez az egész? (Hát engem.) Legyen akkor ez egy gyors felsorolás. Voltak tehát tavaly jubileumok. Igen, olyanok amik nekem számítanak egy picit.

Öt éve kezdtem blogot írni. Az első bejegyzést június végén írtam, egy iszonyatos vihar után. Az egy másféle napló volt. Keserű és panaszkodós, de az is az enyém volt. Sajnos véletlenül, hirtelen felindulásból töröltem egyszer az összes elmentett bejegyzést.

Aztán 3 éve is elkezdődött valami. Ez már egy teljesen új történet. Ezt jobban szeretem, mint az előzőt. (Év végén eszembe jutott ugyan, hogy blogelhagyó lettem, de talán még nem biztos)

Aztán volt még sok egyéb családi és baráti évforduló, meg én is pont kerek évet töltöttem be, de ez mind csak olyan szokásosféle.

Sokkal érdekesebb, hogy tavaly megsütöttem a 10ezredik palacsintát. Talán ennek kellett volna a legnagyobb feneket keríteni, de csak szép csendesen álldogáltam a tűzhely előtt, pakoltam a palacsintatésztát a 3 sütőbe, feldobálva megforgattam, tányérra csúsztattam és aztán valamelyik gyerek, vagy É.P., vagy talán kedvenc fodrászom szépen megette. Pedig az volt a jubileumi tízezredik. Pedig. Vörös szalag kellett volna rá, ünnepélyes felvágás, mindenkinek egy falat belőle, zene, tánc, ilyenek. A húszezrediknél nem fogom elfelejteni. Ígérem.

blog palacsinta

2010\12\23

dehát enni csak kell

Egyébként folytatom a gasztronómiai ámokfutást. Sütöttem amerikai palacsintát. Igen, olyat amit igazából ugyanúgy össze kell keverni, s aztán ugyanúgy kisütni, mint a másikat, csak mégsem. Ízlett mindenkinek, még úgy meztelenen is. Eredetileg azt terveztem, hogy majd szerzek hozzá juharszirupot, meg mindent ami kell, de nem bírtam kivárni. Két hete a többiek mind felfalták az összes palacsintát reggelire, és akkor sütöttem egy fél adagot próbaképp. Meg azóta egy rendes adagot is, igény volt rá. Jó sütni, mert pont olyan, mint amilyennek a képeken, meg a filmeken láthatjuk, és egyáltalán nem nehezebb elkészíteni.

 

Természetesen a muffingyártást sem felejtettem el, íme legújabb kreálmányom:

 

A szenesmuffin. Bármely fajta muff-ból elkészíthető, nem kell hozzá más, mint sok-sok-sok türelem. Ha már elfogyott, akkor kinyithatjuk a sütőajtót, s a füst eloszlása után végre hozzájuthatunk, kedvenc szenesmuffinunkhoz.

Jó étvágyat hozzá! :)

 

palacsinta

2009\09\18

erről-arról vegyesen

Van akinek mindig olyan a szemöldöke, mintha meg lenne fésülve. Irigylem. Enyém rendszerint kócos, akárcsak a hajam.


Már megint naiv voltam, jó lesz ha odafigyelek. Mostmár lassacskán számítani kell arra, hogy a gyerekek valamelyik társuktól meghívót kapnak iwiw-re. Gondoltam én. Erre kiderül, hogy a gyerök már Facebook-tag.


A Margit hídon ezeket a dátumokat láttam a síneken: 1940, 1942, 1948, 1954, 1956, 1974, 1976. Tegnap reggelre a munkások befedték a sínek közötti részeket valami fehér anyaggal. Úgy nézett ki, mintha csupa hó lenne minden. 


Nálunk kb. 2000 óta az esetek 87,3 százalákában, palacsinta a vacsora pénteken. (Kivéve a 2002 november 3. és 2005 július 25. közötti időszakot, mert akkor elektromos tűzhelyünk volt, amin nem ugyanolyan a palacsinta, ezért kakaós kalácsot sütöttem helyette.) Még nem döntöttem el, hogy unom-e.

 

 

palacsinta mindenféléről

2009\08\10

változások2

Tegnap laza 30 perc alatt tisztáztuk melyik gyerek merre megy a következő két hétben. Nagyon okés. Másfél órába tart, míg átigazítjuk a dolgokat, mert az egyik mégsem a jövőhéten megy bandázni, hanem már holnap, a másik meg holnap menne, közben mégis itthon alszanak, mégis kell vacsora. Vacsora egy olyan konyhából, ahol már tényleg nincs semmi kaja. Ebben a hónapban még nem volt nagybé. A hűtőben van egy kis lekvár, meg mustár. És olajbogyó. Egy üveg vodka meg a hozzávaló tejszín, végre meg kellene csinálni belőle a likőrt. 4 üveg hidegvíz, vaj (péksüti nincs hozzá), fél üveg uborka, 2 tojás. Úgy jártam mint a mesében, az utolsó szem lisztet is kipaskoltam a tartóból, így lett 10 palacsinta. Megjegyzem tegnap is azt sütöttem. Persze végül minden rendben, lassan a zuzapörkölt is elkészül. Én is kész vagyok. Teljesen.  Még ideteszem a hétfői zenéket aztán irány az ágy.

egyik másik

palacsinta nemszeretem meglepetés

2009\06\26

remek napok

Nagyon formában vagyok! Egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam.

Vasárnap vezettem egy órácskát. Kicsit gyakoroltam az indulást meg ilyesmi. Mit mondjak... iszonyat béna vagyok! A szöcske, kismiska hozzám képest. Viszont remekül indulok kézifékes megállás után. Egész jól be tudok kanyarodni oda ahova akarok (természetesen kizárólag töküres parkolóban), kifelé menet azonban simán elindulok csak úgy érzésre, bármi hátranézés nélkül. Nem merek rendesen beállni, mert jajj a padka, menetközben meg két centire vagyok tőle, mert úgy érzem még elférek mellette. Fölfele simán váltok, lefelé már nem jut eszembe. Elkalandozik a figyelmem, szerintem nem nekem való a vezetés.

Tegnap sikerült hazahoznom a cipőm talpán egy jókora adag kutyaszart, de nem hozott szerencsét. Mire észrevettem (nem is én vettem észre), kb. mindent összejártam itthon. Söprést, porszivózást és sikálást hozott. Nem szerencsét. Aztán kicsit később eltörtem a mosógép ajtónyitóját. Ügyes. Ugye? Most ott van benne egy nagy rakás száraz ruha amit nem tudok kiszedni belőle, és mivel nincs átválogatva, még csak kimosni sem tudom. Mondtam egy csúnyát, aztán otthagytam az egészet. Nem is érdekel. Majd holnap megnézem, remélem azért sikerül működésre bírni, mert mosni nálunk mindig kell.

Ma - ebben az éveben először - hazafelé jövet elaludtam a motoron menetközben. Esett az eső és meleg volt és lassan mentünk és jó kis monoton motorzúgás vett körül. Naná, hogy elaludtam.

Gyerekeknek még most csinálom a Gundel-palacsintát, közben egy félóra és itt a barátnőm értünk. Alig várom, hogy odaérjünk végre a zsúrra. Francba, egyetlen alkoholos ital sem jut eszembe, ami zöldésgből lenne. Szerintem a fogyókúrát ma félreteszem.

motor palacsinta kaka zsúr nyafog

2008\07\28

palacsinta

Az utolsó palacsinta az enyém. Nem baj, hogy kevés a tészta és nem lesz belőle teljes. Ha megsült, nem veszem ki a sütőből, csak lehúzom a lángról. Megtöltöm. Csak egyet, de azt fullosan. Egy adag lekvár ez most vegyes (szamóca, ribizli, áfonya, szeder, meggy mit Jamaica-Rum :) ), arra meg a kakaópor. Gyorsan feltekerem. 2 perc alatt összeolvadnak az ízek a forró palacsintasütőben. Imádom!

kaja palacsinta

süti beállítások módosítása