Imádom az "egylevegőset" ami olyan, hogy az első szónál elkap és nem ereszt az utolsóig. És pontosan ugyanígy imádom, amelyikben csak figyelem, hogy mi történik, aztán egyszercsak azt veszem észre, hogy menetközben valamikor beleszerettem és fogalmam sincs melyik volt az az oldal/sor/szó ami oda juttatott, hogy máris újrakezdeném.
Olyan helyet hagytunk ott két hónapja, ahol alig volt fehér. Talán csak a lámpák. A falak mind erős sárga színre voltak festve. Nem mondom, kellett pár hét mire megszoktuk, de mindannyian nagyon szerettük. Itt minden fal fehér, ami kicsit uncsi (ebben a lakásban gyakran előfordul az ilyesmi). Annyira rettenetesen hiányzik nekem a sárga! Mindenhol azt keresem, és legszívesebben hazahordanék minden sárga dolgot amit épp meglátok.
A lakás persze nem rossz (igazából hasra kéne esnem tőle, tudom), mindenkinek nagyon tetszik. Nekem is tetszik, csak benne élve azért érzek néhány apró hiányosságot. De nem gond, már vannak terveim az uncsi részek feljavításra. Minden jó lesz. Bár... Aki úgy gondolta, hogy a konyha padlóját fényes fehér járólapokkal fedi be (mert az szép), azt jól meg kellene ijeszteni, aztán beállítani egy hónapra takarítani. Öt perc. Ennyi ideig tiszta, gondos felmosás után. Amennyiben nem lépünk rá. Egyéb esetekben 3 perc. Ezt például nagyon nem bírom. Szerencsére ez azért sokkal kevésbé rossz, mint amennyire jó az erkély. Imádom az erkélyt! Szépek a virágaim, és láthatóan jól érzik magukat, ahogy én is ha kimegyek. És gyakran kimegyek, ha fúj, ha esik, ha hétágra süt a nap. Enni-inni is nagyon jó odakint, de ma egyszerűen csak kifeküdtem a szőnyegre, és élveztem ahogy a szél borzongásig cirógat, és a virágillat az agyamig kacskaringózik. Eddig ez a legjobb itt.
Már vagy negyvenszer láttam, ismerem az egészet oda-vissza. A program mindig ugyanaz. Betéve tudom a sorrendet, hiszen sose alakul másként, ráadásul ugyanazokkal a színekkel és illatokkal játszik. Mégis mindig elkap és megbolondít. :)
É.P. rendben hazaért, de nem ő állt vissza, hanem én igazodtam hozzá. Ennek oka, hogy pont a hosszú hétvégére érkezett meg. Aztán kevés alvás, szar idő, rövid hétvége. Túl lehetett élni azért, és végre helyreálltak a dolgok. (Azért valaki jöhetne hozzánk elmosogatni, vasalni meg mosni) Múlt héten már a viháncolós jókedv is elkapott párszor. Péntek különösen jó nap volt, csajos délutánt rendeztünk a kislányommal. (az öröm meg a büszkeségtől dagadó kebel, nem látszik sajnos a betűkön) Kényes témák voltak terítéken (fiúk, szex, csúnya szavak), alig várta, hogy elinduljunk otthonról, máris ömlött belőle a szó. Azóta sem térek magamhoz, milyen komolyan érdeklődött. Mellesleg az én nadrágomat kellett felvennie, mert az jól néz ki, és a napszemüveg még akkor is rajta volt, mikor felkapcsolódtak az utcai lámpák. Csak kacarásztunk, miután összetalálkoztunk egy olyan ismerőssel, aki 4 éve látta őt utoljára. Nem tudta, hogy kivel vagyok. :) Máskor is jókat mulatok magamban az arcokon, amikor kiderül, hogy (m)ekkora gyerekeim vannak. Ennél már csak az volt vidámabb, mikor a lányom azt mondta, olyan, mintha a nővére volnék. (Jó, hát ilyeneket muszáj leírni, elvégre hiú vagyok.) Most hétvégén végre motoroztunk is. Annyira hiányzott már! Az első tavaszi motorozás mindig ugyanolyan. És mindig imádom. A sisak felvételétől addig vigyorgok, míg be nem zárjuk a garázs ajtaját. Utána csak azért nem, mert addigra már görcsöl az orcám. :) Szombat estére a királyi beszéd jutott (tetszett), aztán sütöttem muffint is megint, és mondhatom, hogy épp annyira issstenifinom lett, mint a vasárnapi ebéd. A hét, végül a tegnap délutáni (remek) pótszülinapi lazítással zárult. Tavasz van idebent.
Ma van a nagy nap. Az első igazi steakgyártó nap. Aztán persze lehet, hogy egyben az utolsó alkalom is lesz. A hús vasárnap óta pihen a hűtőben. Hátszín. A márványozottságáról nem tudok nyilatkozni, egyben van még ugyanis. Így mindenesetre jól néz ki, szerintem finom lesz. Ha mégsem, akkor sűrű homályba vész a történet. Ha meg rosszul sikerül, lehet még ezt a bejegyzést is törlöm. Talán hiba, de nem tartok tőle, hogy ehetetlenre sikerül, eddig mindig nagyon finom lett amit a próbák során sütöttem. Mi egyébként csak amolyan félínyencek vagyunk. Pácolás nélkül, sütés előtt sózva, borsozva, vajjal szeretjük, de nem jöhet szóba más, mint a jól átsütött változat. Én ugyan kipróbálnám a többit is, de egyelőre nem merem itthon. Ha jól belegondolok, a steak hasonlóan bizalmi dolog, mint például a fogorvos. Jól kell választni. Mindent.